Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

a helyőrség a megrendelőt, vagyis a magisztrátust fenyegette végrehajtással, nem törődve azzal, hogy a város a felettes hatóságokhoz fordult segítségért. A katonai parancsnok úgy akarta fizetésre szorítani a várost, hogy a végrehajtókat elsőként a polgármester és a főkamarás Krempel tanácsos házába küldték ki, majd onnan mentek a városházára. Pfeffershoven várparancsnok a fenyegetés valós mivoltát azzal hangsúlyozta, hogy nem a budai helyőrség tagjai közül küldött embereket végrehajtani, hanem a pesti huszárokat rendelte ki. A városiak ebből megértették az üzenetet, és az egyik tizedtulajdonoshoz, a budai jezsuiták rektorához fordultak segítségért, ő azonban méltatlankodva elküldte őket.33

A marhakereskedelem országos központjainak tartott Pesten és Budán a bor mellett a húsmérés számított a legjövedelmezőbb üzletnek, amiből a katonaság tagjai sem akartak kimaradni. A tisztek a városiaknál olcsóbban árulhattak, mivel a hús után sem fizettek fogyasztási adót. Johann Karl Pergassi kapitány gazdasága több lábon állt, mivel a fürdője üzemeltetése mellett részt vett a marhakereskedelemben és húst méretett a Tabánban, valamint sóval kereskedhetett, legalábbis erre utal a nála leltárba foglalt másfél mázsa kősó. Elsősorban arra gondolhatunk, hogy az üzletelést nem egyedül folytatta, hanem Pfeffershovennel, esetleg más tisztekkel társulva, legalábbis a kereskedés a zsákmányolt állatokkal és a sóárusítás nem egyszemélyes vállalkozás volt, a források ezért beszélnek időnként „Pergassi kompániájáról”. A katonasághoz tartozó vállalkozók, iparosok áraival a civil városiak más esetekben sem tudtak versenyezni, a hatóságok nem voltak képesek mindkét fél számára kielégítő megoldást találni, a katonai iparosok tevékenysége elleni tiltakozás hosszú időre a város sérelmi listájának élére került. A városlakók nemcsak a bevételeiket, hanem a házaikat is féltették a katonaságtól, mivel a beszállásolás terhe azokat is érintette, akiknek nem volt katonák elhelyezésére alkalmas ingatlana, mivel őket anyagi hozzájárulás fizetésére kötelezték. A szállásadók ingatlanaiban esett károk, illetve a beköltöztetetteknek adandó természetbeni juttatások ugyancsak megnehezítették a polgárok életét. A katonaság 1709 januárjában már nemcsak végrehajtással fenyegette a polgárokat és a magisztrátust, mint egy évvel korábban, hanem a tisztek számára követelt tüzelőt húsz várbéli családtól, a polgármester otthonából és a városházáról vitték el. Tették ezt annak ellenére, hogy tudták, a kemény hideg és a nagy hó a városiakat is megviseli, ráadásul a határban lévő városi erdők - a katonaságnak

33 ÖStA FHKA HFU 1708. Apr. 20. ([r. Nr. 448.] föl. 438^180.); BFL lV.1002.j. Buda Mosellnek és Baitznak. (1708. január 5.), Buda Mosellnek. (1708. január 18., január 25., s. d.); lásd a kötetben a 62., 77. számú regesztákat. Pfeffershoven a Ffaditanácsnak küldött jelentésében úgy fogalmaz, hogy akciójával csak rá akart ijeszteni a költségek megfizetésének kötelezettsége alól szabadulni igyekvő városiakra. „[...] weßentwegen er darselber mit einer kleinen Execution belegt, in Hoffnung der Hoff Kriegsrath ihn solchen falls nit verdenken werde. ” ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1708. Febr. Nr. 398. (Bd. 451. fol. 253.)

24