Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

ellenben volt rendes erdeje - inkább bozótosok voltak, így a kurucveszély mellett messzire kellett volna menniük fáért. A rekvirálásra kiküldött katonai csapat tört-zúzott, kiöntötte a földre a bort, s közben folyamatosan szidalmazták a civileket, legfőképpen a magisztrátust és a polgármestert. A polgármester állítása szerint nem tudott úgy végigmenni az utcán, hogy az arra járó tisztek ne tettek volna rá megjegyzéseket. Eredetileg a beszállásolás terheinek enyhítését szolgálta volna a Várban lévő kaszárnyák felújítása, ezeknek költségei a polgári lakosságot terhelték. A pénzszűkében lévő magisztrátus azonban úgy magyarázta a döntést, hogy a császárnak nyújtott hűséges szolgálatukért cserébe újabb terhet rónak ki a városra. Különösen sérelmesnek tartották, hogy amíg a város pénzén a renoválásra kirendelt mesterek mérsékelt fizetségért dolgoztak a kaszárnyákban, addig a katonai iparosok és a katonai védettséget élvező kereskedők, mesterek zavartalanul dolgozhattak. Őrségbe is csak a városi polgárok jártak, s igény esetén őket rendelte ki közmunkára a hadbiztos. Hol a dunai flotta hajóinak javítására kértek három napra harminc ácsmestert, hol magas rangú tisztek érkeztek, akiknek vendégül látásáról ugyancsak a magisztrátus gondoskodott. A város és a katonaság közötti feszült hangulat végül a rácok körüli vitákban érte el tetőpontját.34

A budai várparancsnok és a magisztrátus vetélkedése a rácok feletti

ellenőrzés jogáért

A rácok feletti joghatóság

Az 1703-ban kibocsátott Diploma Leopoldinum a szabad királyi városi rangemeléssel együtt a Budán élő rácokat végleg a magisztrátus joghatósága alá rendelte. A kiváltságlevél egyben végérvényesen tisztázta a helyben megtelepedett, összefoglaló néven rácnak - a fogalmat általában tágabb értelemben használták és a nem német, elsősorban balkáni eredetű népességet értették alatta35 - nevezett lakosság feletti ellenőrzési jog kérdését.36 A rácok és a városi magisztrátus kapcsolata nem alakult mindig problémamentesen, a különadók és a magisztrátus próbálkozásai, hogy a rácokat jobbágyaikként kezelhessék, nagy vitákra adtak okot. 1708-ban a rácok jelentős része inkább a magisztrátust választotta, mint

34 BFL IV.1002.k. 1709. január 11., 1709. január 12.; BFL IV.1002.ff. 1708. március 15.;BFL IV.1009.Í. 1707.; A beszállásolás és a katonai terhek kérdését részletesen lásd GÉRA 2011.

35 Lásd a kérdésről bővebben GÉRA 2014a. 52-66.

36 A budai rácok felett gyakorolt ellenőrzési jog változásairól részletesen lásd NAGY 1959. 57-86.

25