Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

köszönhetően a város lakossága védve volt a pestisben szenvedők miazmáitól, de szükség esetén maga a hegy is védelmet nyújtott a legveszélyesebbnek tartott déli széltől.27

Katonatisztek, kamarai hivatalnokok magánügyletei és a város

Az életkörülmények romlása, az általános elszegényedés ebben az időszakban a társadalom majdnem minden rétegében nyomon követhető. A Budára telepített állami hivatalnokok fizetése vagy a helyőrség tagjainak zsoldja nagy késéssel érkezett, az érintettek gyakran évekig hiába próbálták megkapni elmaradt fizetségüket, ezért szinte rákényszerültek, hogy maguknak és a családjuknak valami biztosabb bevételi forrást szerezzenek. Pfeffershoven budai várparancsnok 1710 elején a saját ki nem fizetett bérével együtt 8000 forintot követelt az Udvari Haditanácstól a budai katonaság számára. Néhány hónap múlva ismételten kérte felettes hatóságát, hogy a budai és a pesti helyőrség tisztjeinek küldjenek végre zsoldot.28 A budai helyzet nem egyedülálló, mivel a 17. századtól bevett gyakorlatnak számított, hogy a helyőrségek parancsnokai saját vagyonukból előlegezték meg beosztottjaik pénzbeli vagy természetbeli ellátmányát, majd később a pénz tényleges kifizetésekor a hitelt jóváírták. Az ellátmány összegének jóváírása nem automatikusan történt, hanem az aktuális árviszonyoknak megfelelően, a hitelezőnek leginkább kedvező árfolyamon számolták ki, az így kialakult számításbeli különbség pedig a jobb alkupozícióban lévő katonai parancsnok bevételeit gyarapította. A városiak állítása szerint Pfeffershoven a katonáknak járó sóellátmány helyett Pergassi kapitánnyal fontonként 2 krajcárért a kurucoktól zsákmányolt állatok húsát mérette ki, a só árát pedig később számolták el a századokkal.29 A háború idejére Pfeffershoven a kamarai szervek sérelmére teljes ellenőrzése alá vonta a sókereskedelmet: ő határozta meg az árat és az engedélye nélkül senki nem adhatott el vidékre sót. A zsold fejében visszatartott sót Győrbe vitette, ahol a budainál magasabb áron értékesítette, a bevételen pedig visszafelé Komáromban olcsó gabonát vásárolt. A háborús időkben a falak között rekedt budai lakosok, beleértve a pékeket is, Pfeffershoven közvetítésével juthattak ga-27 ULBRICHT 2004. 117.

28 ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1710. März Nr. 284. (Bd. 463. fol. 276.), 1710. Mai Nr. 37. (Bd. 463. fol. 438^139.)

29 Győrből és Komáromból rendelkezünk adatokkal arról, hogy a helyőrség tagjai egyhavi zsoldjukat sóban kapták. A budai polgárok kiemelték az ismeretlen eredetű, sokszor beteg, zsákmányolt jószágok levágásának veszélyeit és azt sejtetik, hogy több katona belehalt az ebből készített fogások fogyasztásába. ÖStA FHKA HFU 1708. Apr. 20. ([r. Nr. 448.] föl. 438-480.)

21