Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában
bonához az általa meghatározott áron, ami a városiak állítása szerint pontosan a komáromi ár kétszeresének felelt meg. A városiak másik komoly sérelme a borkereskedelem ellenőrzése volt, mivel a környéken élők kizárólag a parancsnokon keresztül juthattak budai borhoz, ráadásul állítólag rosszabb minőségű bort árult a polgárokénál jóval magasabb áron. A polgárok ezzel szemben jobb boraikat is nehezen adták el a városon belül. A várparancsnokok a kamaráktól Adiuta vagy Tafelgeld néven kaptak fizetséget azért, hogy elvileg - Budán ez valóban csak elméletben volt így - a várbéli és a városi kocsmáltatást és a mészárszékek üzemeltetési jogait ne vonják saját hatáskörükbe.30 A helyőrség érdekeire hivatkozva a parancsnokok nem riadtak vissza a polgárok kiváltságainak megsértésétől és időnként az erőszakos fellépéstől sem. A rendszertelen fizetés pótlását a parancsnokok ún. regáléjövedelmek szerzésével próbálták megoldani. A budai várparancsnok ilyen jellegű jövedelmeinek pontos felderítése további kutatásokat igényelne, amire a jelen tanulmány nem vállalkozik, a Pergassi-ügy részletei azonban egyértelműen ezek létére utalnak.31 A kamarai tisztviselők, egyházi személyek és a katonaság kötelékébe tartozó tisztek, hivatalnokok a Rákóczi-szabadságharc idején kénytelenek voltak a korábban szokásosnál jobban kihasználni az állásukból fakadó előnyöket és helyben más bevételi forrásokat találni maguknak. Magánügyleteikkel azonban rendszerint rontották a városiak üzletét, de ezek sérthették akár a városi kiváltságokat is. Az állami hivatalviselők és a katonaság saját üzleti tevékenységükön kívül hivatali pozíciójuknál fogva gyakran támogattak olyan személyeket, akik kamarai vagy katonai védelmükkel élve a városi magisztrátus akarata ellenére is letelepedhettek és kereskedhettek Budán. A magisztrátus a szabad királyi városi kiváltságok megszerzését követően nehezményezte, hogy az ő joghatóságuk alá 30 OROSS 2013.187-188.; A katonaság városok kocsmáltatási és mészárszéktartási jogába való beleavatkozását az országgyűlés az 1715. évi XLIII. évi törvénycikkel próbálta orvosolni. Lásd http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=4432 (letöltés dátuma: 2015. február 18.). 31 Az ilyen regálék létezésére utal az 1723. évi XXI. törvénycikk, amely a katonák kihágásairól és az ún. regálék megszüntetéséről rendelkezett: 1. § Hogy a regálékat és mindennemű adókat, melyeket, jog és igazság ellenére, némely őrhelyeken, ezeknek tábornokai vagy parancsnokai behoztak, egyszerűen s a lehetség szerint minél előbb, eltörüljék és megszüntessék. 2. § Azokat pedig, melyeket a tábornokok s parancsnokok akár régi gyakorlat és folytonos szokás, akár valamely engedély nyomán, hivatalos fizetésük egy része fejében mint tartozást követelnek magoknak, az eziránt előre bocsátott vizsgálat s a dolog igazsága kitudása után, az O legsz. felségétől kegyelmesen elrendelendő más forrásokból, az országlakók további terhelése nélkül, pótolják. Forrás: http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=4548 (letöltés dátuma: 2015. február 18.). 22
