Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

az utolsó beteg gyógyulását követő karantén végéig kötelezően zárva tartották. További problémát jelentett az anyagi veszteségtől járó félelem, mivel a fertőzött háztartásában lévő ágy- és ruhaneműket lefoglalták, majd a pestiskórházba vitték vagy elégették, hasonló sorsra jutott a bútorzat egy része.23

Stocker tudásáról tanúskodik többek között a pestiskórház helyének megválasztása. Az orvosi szakma a kora újkorban úgy tartotta, hogy ahol lehetséges, ott a fertőzöttek ápolására szolgáló épületeket legcélszerűbb egy erre alkalmas szigeten felállítani. Sziget hiányában az intézmény vízigényének biztosítására patak vagy folyópart a leginkább megfelelő, s a víz szerencsés esetben védelmi funkciót is ellát. Stocker könyvecskéjéből világos, hogy hitt a miazma-tanban, vagyis abban, hogy a levegőben terjedő káros részecskék felelősek a betegségekért. A tan hívei azt szorgalmazták, hogy a pestises betegek elhelyezésekor nem elég a városon kívüli szabad területet kijelölni, hanem tekintettel kell lenni az uralkodó széljárásra, hogy a betegek által használt levegő és káros kigőzölgéseik lehetőleg ne szádjának az egészséges lakosság felé. Az első budai lazarétumot és a veszteglőházat a Duna Gellért-hegy alatti szigetén - amit időnként polgári joghatóság alá eső szigetnek (Bürgerliche Insel) neveztek - állították fel. Ezt a kis szigetet máskor kaszálónak használták, illetve a halászok tanyái álltak rajta.24 Az észak felé Óbudáig közlekedő csónakjárat lehetővé tette, hogy a fertőzötteket vízi úton hozzák le, a halottakat pedig úgy vigyék el, hogy ne kerüljenek az egészségesek közelébe. A betegek számának gyarapodásával azonban a sziget hamarosan szűkössé vált és új helyet kerestek, a korábbi kórházból pedig veszteglőház lett. A következő lazarétum helyszínét hasonló körültekintéssel választották meg - a második esetben ez már nem nevezhető véletlennek - a Duna partján, a Gellért-hegy alatti szakaszon, de már a lakott területen kívül húzták fel az épületeket és alakították ki szomszédságában a temetőt.25 Később mellé került a budai zsidó közösség saját pestiskórháza.26 Az uralkodó északnyugati szélnek

23 ULBRICHT 2004. 99-100., 110-111; BOYENS2004. 318.

24 A sziget maradványa lehetett a 19. században már inkább zátonyként említett Nyúlfútás/ Nyúlfutó zátony (Hasenlauf). A sziget azonosításáról és térképi ábrázolásaihoz lásd GÉRA 2016. 56., VÁROSATLASZ - BUDA. 22. 6.

25 ULBRICHT 2004. 113-117.; BFL IV. 1002.j. Határozat Willfersheimbnak. 1710. január 24., 1710. március 7.; Az intézmény folyó mellé helyezése árvíz vagy jégzajlás esetén komoly veszélyt jelenthetett a lakókra nézve, ehhez lásd az 1411. számú regesztát.

26 Pestis idején a középkor óta gyakran a zsidókat tették meg bűnbaknak és üldözték őket. Buda magisztrátusa a zsidók feletti joghatóság miatt és a közösség kiűzése érdekében kemény csatákat vívott a hatóságokkal és a helybéli zsidókkal, ekkor azonban néhány évig csak mérsékelten foglalkoztak a kérdéssel. A városi lazarétumba is felvettek zsidókat, akiket a jezsuiták elmondásuk szerint keresztény hitre térítettek. OSZK, Kézirattár Föl. Lat. 3440. 138. p.; NAGY 1975. 137.; Lásd a zsidók helyzetéről még GÉRA 2014a. 76-77.; Lásd az 1066. számú regesztát.

20