Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
rel teljesítettem. 1998-től 2010-ig ugyanezt a funkciót - szerény díjazásért - a WIPARK91 megbízásából végzem - több-kevesebb eredménnyel. A kelet-európai kommunista világrendszer összeomlását követően aztán újra megnyílt a lehetőségünk szabadon utazni Magyarországra is, majd sikerült Budapesten ismét saját lakást vásárolnunk a Mányoki úton. Ez az utca folytatása a Ménesi (azelőtt Nagyboldogasszony) útnak. Ehhez a környékhez fűződnek életem legrégebbi, de érdekes módon egészen éles, eleven emlékei. Ugyanis nyolcvan esztendős fejemmel magam is sajnálattal tapasztalom, amit idősebb családtagjaimtól, barátaimtól is hallottam, hogy az öreg ember emlékezőképessége egyenlőtlenül gyengül: néhány órával vagy nappal ezelőtt történtek emléke gyorsan fakul, sőt teljesen eltűnik, - míg 75-80 évre visszamenő események, képek, megfogható közelségben, élénk színekben ragyognak. Ennek nyilván megvan a fiziológiai magyarázata. 2007. január 16., hajnali 3 óra. Már hosszú ideje álmatlanul forgolódom ágyamban, melynek másik felében feleségem nyugodtan alszik. Bár néha ő is fészkelődik. Ilyenkor átnyúlok és megsimogatom a feje búbját, gyengéden beletúrok hajkoronájába. Hálás mor- mogással nyugtázza, és megnyugodva tovább alszik. Gondolataim, emlékeim csaponganak. Keresem életem vezérfonalát, értelmét. Van-e ilyen? Mint minden ember életében, nálam is váltották egymást a jó és rossz szakaszok. Próbálom keresni a jó periódusokban a közös nevezőt. Csupa remény és ígéret volt a jövő, amikor 21 évesen, az ország legfiatalabb frissdiplomás építészmérnökeként megkaptam tanársegédi kinevezésemet Kiss Tibor professzor tanszékére. Meg akartam váltani a világot, mindent széppé tenni. Bár rövidesen felismertem, hogy nem vagyok művész, mégis hittem, hogy építészi és tanítói tevékenységem nyomán idővel a világ egy hajszállal szebb és jobb lehet majd. Nem soká tartott ez a naiv hit. Bejött a bolsevista szocreál, a politikai-ideológiai-„müvészeti” diktatúra, mely mindent tönkretett. Be akartam dobni a törülközőt, amikor Csonka Pali bácsi politikamentes menedéket kínált. Újabb boldog periódus következett, statikus tervezői és oktatói munkám boldoggá tett, úgy éreztem, ebben az irányban tevékenységem megint csak hozzáteheti azt a bizonyos „hajszálat” a világ jobb jövőjéhez. Főnököm, Pelikán professzor éreztette velem, hogy bennem látja utódját. Minden gyönyörű volt. Jött az 56-os forradalom, a megtorlás, kleriko- fasiszta osztályellenségnek minősítve kirúgtak az egyetemről. Lelombozódás, kilátástalanság. 91 WIPARK Garagen GmbH - osztrák vállalat. 167