Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)

Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig

Egy izgalmas helyzet

A több mint 10 000 kilométeres Tokió-Moszkva szakasz első néhány unalmas órája szundikálással telt, egészen amíg az óriás japán Jumbo Jet légi kísérője előbb japánul, majd angolul kihirdette, hogy órák óta szokatlanul erős ellenszélben repülünk, a meteorológiai jelentés szerint ez még erősödik, így várhatóan kb. 4 óra késéssel érkezünk Moszkvába. Megnyugtatott, hogy nem kell aggódni, mert akik így lekésik a csatlakozást, azok a japán légitársaság vendégeiként a legjobb ötcsillagos moszkvai luxusszállóban lesznek elszállásolva és másnap folytatják útjukat.

Kivert a hideg veríték, és nyomban elmondtam a kis japán stewardess-nek, hogy ez számomra lehetetlen, én ez esetben nem a luxusszállóban, hanem a KGB vendégeként a Ljubjanka-börtönben fogom az éjszakát tölteni - és mindezért a JAL felelős. Megértette és sietve távozott. Azonban rövidesen visszajött és megkért, hogy menjek vele a pilótafülkébe, mert a kapitány akar velem beszélni. A kapitánynak részletesen el kellett helyzetemet magyaráznom - de megértette, és megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne fogjanak le Moszkvában. Jó két óra hosszat tartó várakozás után - ami alatt megszámlálhatatlan miatyán- kot mormoltam magamban — a kapitány újra kéretett és elmondta, hogy a moszkvai JAL kirendeltség kapcsolatba lépett a moszkvai osztrák kirendeltséggel és sikerült elérniük, hogy megígérték: az AUA menetrendszerű Moszkva-Bécs járatát megérkezésünkig vissza fogják tartani.

Némileg megnyugodtam, de a még hátralévő 7-8 órát is buzgó imák és könyörgések töltötték ki. Földet érés után a gép még meg sem állt, amikor a kis stewardess mindkettőnket kézipoggyászunkkal a kapitányhoz kísért. Megállás után a gép mellé állt a japán légitársaság személyautója és kettőnket a japán géptől a már járó turbinákkal várakozó, utasokkal teli osztrák géphez vitt. Bevallom, szívemről a nagy kő csak akkor esett le, amikor az osztrák gép a futópálya végén a levegőbe emelkedett.

Bécsi helyzetünk rendeződik

1990-ben sikerült az Universale-nál (akkoriban a legnagyobb osztrák építővállalat volt) jól fizetett konzulensi szerződést kapnom, majd 4 évvel később a német Wayss & Freytagnál ugyanilyen minőségben, jobb fizetéssel 4 évig folytatnom ezt a munkát. Feladatom mindkét vállalatnál az volt, hogy előmozdítsam bejutásukat a kelet-európai (elsősorban magyar) piacra, - amit mindkét esetben siker166