Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
Mosolygós válasz: Herr Doktor, ön lehet kiváló mérnök, de ezt hagyja ránk, ez a mi szakmánk. A következő hetekre izgalom, várakozás és az újságok álláshirdetéseinek böngészése, megválaszolása volt jellemző. Közben a követségtől és hazulról jöttek a részben ígérgető, részben fenyegető telefonok és levelek. Törvényes, büntetőjogi következmények, hazafias kötelesség, stb. Végre telefon a Sicherheitsbürotól: menjek be. Istenem, segíts! A Hofrat udvariasan fogad, leültet. Herr Doktor, kérelmét alaposan megvizsgáltuk, állításait ellenőriztük. Mindezek nyomán örömmel közlöm, hogy Ön és családja a mai napon Ausztriában politikai menedékjogot kapott. Egyébként nem is ajánlanám, hogy a közeljövőben hazamenjen! Figyelmeztetett, hogy gyermekeinket az iskola kapujáig kísérjük, és onnan hozzuk el őket, mert a magyar hatóságok részéről fennáll az emberrablás veszélye. Mivel kocsim nem áll garázsban, minden reggel indulás előtt nézzek a kocsi alá. Mielőtt gyalog a járdáról lelépünk, nagyon óvatosan nézzünk körül. Ha kívánjuk, néhány hónapra titkos című biztonsági lakásba költözhetünk, stb. Megkérdeztem: Herr Hofrat - nem túlzások ezek a James Bond-filmbe illő szce- náriók? Komolyan rám néz, így szól: - Tudom, amit tudok, és nem szokásom embereket ijesztgetni. Az ezt követő adminisztratív teendők (sok-sok kérdőív, ujjlenyomatok, fotók szemből, oldalról, stb.) sok időt vettek igénybe. Munkát először feleségem talált - ő dolgozott az IBM-nél, a BEKO-nál, utóbb az UNIDO-nál és az Atomenergia Ügynökségen. Jómagam 1986-ban egy kis osztrák előregyártó-házépítő cégnél (Glorit) kezdtem - munkavállalási engedély nélkül, feketén - dolgozni. Eleinte nagyon kihasználták szorult helyzetemet, havi 7000 schilling éhbérért dolgoztam. Utóbb már a cég megbízásából Spanyolországban, az USA-ban, Kanadában, Japánban, Dél- Afrikában, sőt a teljes földgolyót megkerülve utazgattam üzleti tárgyalásokra. Az egyik ilyen út igen kalandosan végződött. A cégtulajdonos nyugati irányban világkörüli piacszerző útra indult velem együtt. Nyugat- és Eszak-Európa, Kanada, USA, Közép- és Dél-Amerika, Indonézia, Szingapúr és Japán voltak a fő állomások. A körút végén Tokióból a japán légitársaság (JAL) gépén repültünk Moszkváig, ahonnan a tranzit váróban töltendő három óra múlva a menetrendszerű osztrák AUA-géppel90 indultunk volna vissza Bécsbe. Életbevágóan fontos volt nekem, hogy így ne legyen szükségem szovjet vízumra és ne találkozzam szovjet útlevélvizsgálókkal. 90 Austrian Airlines 165
