Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
váró munkahelyemre. Ragyogó színekkel lefestik, hogy itteni nemzetközi tapasztalataimmal mily remek jövő vár otthon reám. Megköszönöm. A nagykövet veszi át a szót, és elmondja, olyan hírek is keringenek, miszerint foglalkozom a haza nem térés gondolatával. Kérdezem, kitől hallott ilyen hírt. Kitér a válasz elől és kezdi lefesteni a disszidensek szomorú sorsát. A tanácsos besegít neki és elmondja, hogy otthon mennyivel jobb dolgom lesz. I. E. is bekapcsolódik, és rámutat, hogy három év múlva ENSZ-nyugdíjat is fogok otthon kapni, több mint 7 éves magas UNIDO-beosztásom alapján. Mire én: - Bandi, te tévedsz. Engem nálatok otthon börtön vár. Egyébként pedig annak idején Damaszkuszból hazatérve bent hagytam az ENSZ nyugdíjalapnál a nyolc éves UNESCO munkám során befizetett járulékokat is, így 15 évi ENSZ szolgálat után kapom majd a nyugdíjat. I. E. elsápadva az irigységtől ezt rebegi: ezek szerint mindent tudsz és minden kártya a te kezedben van! Majd a három élő szekrény feláll, és fagyos köszönéssel elhagyja szobámat. Elgondolkozva ülök egy ideig, míg megszólal telefonom: francia kollégám érdeklődik, egyedül vagyok-e. Igenlő válaszomra sietve bejön. Elnézést kér, amiért oly gyáván megszökött, de a három belépő óriás oly ijesztően emlékeztette az SS és a GPU rémségeit bemutató filmekre, hogy inába szállt a bátorsága. Megnyugtatom, hogy nem esett bántódásom. Lemegyek a földszintre Tony O’Connel barátomhoz, az UNO Security (ENSZ Biztonsági Szolgálat) ír nemzetiségű főnökéhez. Elmesélem neki helyzetemet és szándékomat, hogy Ausztriától politikai menedékjogot kérek. Ehhez kérem segítségét. Nem lesz egyszerű, de tőlem telhetőén segítek - válaszolja. Máris telefonon keresi a bécsi Sicherheitsbüro (Biztonsági Hivatal) főnökét, Hofrat N. N. rendőrtábornokot. Válasza: holnap mehetek hozzá. Menedékjogot kérünk Másnap a Schottenringen a rendőrfőparancsnokság legfelső emeletén fogad a Hofrat. Ősz hajú, 60 év körüli, kulturált, mosolygós, szimpatikus úr. Csendesen meghallgat, néha röviden közbekérdez. Midőn azzal fejezem be, hogy családomnak és magamnak politikai menedékjogot kérek, elgondolkozva válaszolja, hogy ez szokatlan helyzet, hiszen én több mint hét éve magyar szolgálati útlevéllel, nyilván a magyar állam bizalmát élvezve tartózkodom itt, most pedig kijelentem, hogy otthon politikai okokból üldözött vagyok. Viszont megérti helyzetem logikáját. Meg fogják az általam előadottak valóságtartalmát vizsgálni és utána értesítenek. Kérdezem, hogy állításomat a köztem és szovjet főnököm közötti elhangzottakról hogyan tudják ellenőrizni - nekem nincsenek bizonyítékaim. 164
