Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
1818-ban a 14 éves Zsófia fogott hozzá zenei tanulmányaihoz: zongoratanárát ez évben még csekély összeggel, 20 forinttal honorálták. Az elszámolások 1819-től, az özvegy halálától kezdve válnak igazán beszédessé, hiszen ettől fogva minden bevételről és kiadásról a gyámok rendelkeznek: pontosabbá válik az egyes családtagok szükségleteire fordított összegek bizonylattal alátámasztott kimutatása. Ez évben egyrészt a házbérjövedelem megjelenése, valamint hitelek visszafizetése révén a bevétel 13 754 forintra emelkedik, s a kiadások mindössze 20 forinttal maradnak el ettől az összegtől. Ennek a summának azonban csak mintegy egyharmadát fordították a család szükségleteire, a többi a rendkívüli kiadások közé sorolható. Ide tartozik a tőkekihelyezés: a kurátorok 4578 forint hitelt folyósítottak. Ekkor fizették ki továbbá a Manno Demeter végrendeletében mostohalánya, Blana Mária házasságkötésére hagyományozott 1000 forintot. Hitvese, Pelagia temetése 1670 forintot emésztett fel, és mivel a ház újólag nagyobb szabású javításokra szorult, erre is 1115 forintot kellett költeniük. A háztartás vezetését mostohaanyja halála után Anna vette át, aki viszont csak a kurátorok által rendelkezésére bocsátott összegből gazdálkodhatott. A háztartásra fél év alatt elég jelentős összeget, 1276 forintot fordított, ami azt jelentette, hogy az immáron csupán a három otthon élő testvérre szűkült család egy-egy tagjára (köztük a 6 éves Istvánra) fejenként havi 71 forint jutott. A kiadások legnagyobb tételét a 16 éves János iskoláztatására fordított összeg alkotta: a fiú tavasszal Pesten házitanító felügyelete alatt egy félévet a pesti piarista gimnázium 2. grammatikai osztályában végzett, jó eredménnyel. Majd szeptembertől Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahová gyámja kísérte el, aki decemberben, új kvártélyt keresve számára ismét meglátogatta. A János tandíjára, koszt-kvártélyára, iskolaszereire, tankönyveire fordított kiadások csaknem 1238 forintra rúgtak, és a ruházkodására fordított költségek is meghaladták a testvéreinek juttatott összeget. Ám a gyámok gondot fordítottak Zsófia kiművelésére is, hiszen csaknem száz forintot költöttek zongora taníttatására, és ez évben kezdte meg tanulmányait házitanító felügyelete alatt a legkisebb gyermek, az ekkor 6 éves István is. A tanács az 1815-1822. évi számadások 1821. évi revíziója során pazarlással, az örökhagyó végakaratával való szembehelyezkedéssel vádolta meg a kurátorokat. Bár a túlköltekezés vádja a korábbi és későbbi évek kiadásainak felülvizsgálata során többször is felmerült, az 1819. évi elszámolással kapcsolatos vita részletesebb ismertetést érdemel, mert megvilágítja a bizottság és a kurátorok eltérő filozófiáját. A tanács pazarlónak tartotta a háztartás vezetését: számításai szerint egy főre havi 106, (saját számításom szerint csak 71 forint) esett, ami, figyelembe véve, hogy a legfiatalabb gyermek még csak 6 éves volt, kétségtelenül luxusnak tűnhe15
