Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
Este fagyos hangulatban tértünk vissza Damaszkuszba - többé nem kellett a nagykövetnek tolmácsolnom. Persze nem minden damaszkuszi magyar nagykövet volt ilyen. A következő, Μ. P. szimpatikus, intelligens, belevaló ember volt, akivel igen jó barátságban voltunk. O sajnos egyik nyári szabadságáról nem tért vissza Budapestről Damaszkuszba, mert idehaza aranycsempészés miatt letartóztatták és elítélték. Utóda számolta fel Damaszkuszban hagyott holmiját és vette át a nagykövetséget. Vele is jó barátságban voltunk, sokat teniszeztünk együtt damaszkuszi pályámon, de utóbb még Magyarországon is. A követségtől alig 500 méterre volt a magyar kereskedelmi kirendeltség épülete. A magasföldszinten az irodák, az emeleten a kereskedelmi tanácsos lakása. Az első- és a másodtitkár, valamint a titkárnő más épületben, szerényebb, bérelt lakásban lakott. Ottlétünk kezdetétől fogva korrekt, de nem bizalmas kapcsolatot tartottunk a követségen és a kereskedelmi kirendeltségen dolgozó magyar kiküldöttekkel. Ennek több oka is volt: 1. Tudtuk, hogy ilyen beosztásban csak megbízható, rendszerhez hű, baloldali beállítottságú, kommunista párttagok lehetnek. 2. Láttuk, hogy az ott dolgozók egymást figyelik, egymásra irigykednek, acsarkodnak, konspirálnak. Nyilvánvaló volt, hogy még fokozottabb irigységet tápláltak ellenünk, tőlük független, sokkal jobban fizetett ENSZ-szakértők iránt. Tehát arra törekedtünk, hogy lehetőleg keveset érintkezzünk, keveset tudjanak rólunk - még akkor is, ha ez azzal járt, hogy úgy tekintettek ránk, mint akik felvágnak, fenn hordják az orrukat, lenézik őket. Viszonylag a legjobb kapcsolatunk É. T. kereskedelmi tanácsossal volt. Ez egy értelmes, elég művelt, jó humorú ember volt, akinek nyíltan viszonya volt a követség első titkárának feleségével. Amikor kb. 40 évvel később, 2004-ben Budapesten feleségemmel a Terror Házában jártunk, megdöbbenéssel fedeztük fel az AVH legfőbb vezetőit bemutató tabló első sorában a nemrég meghalt É. T. őrnagy nevét és jól ismert kereskedelmi tanácsos ismerősünk fényképét. A kereskedelmi tanácsosokat, csakúgy, mint a nagyköveteket 4-5 évenként cserélték. E. T. távozása után M. J. volt a következő. Ebben az időben feltűnt a gondnoknak, hogy különösen sok reprezentációs cukor fogy a kirendeltségen. Sokáig eredménytelenül nyomozott utána, míg egyszer - úgy látszik kilyukadt a reprezentációs porcukros zacskó - a nyomok a földszinti tárgyalóból a lépcsőházba és onnan az emeleti tanácsosi rezidenciába vezettek. Tehát a tanácsos elvtárs lopta a cukrot. De ő volt egyben a Kirendeltség párttitkára is - így elsimították az ügyet. Most nagyokat ugróm az időben, - madártávlatból, gyorsan pergetem a film egy-két jelenetét. 154
