Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
Él-jen M.-I. Nagy-kö-vet, ha-zánk nagy ba-rát-ja! Pillanatnyi döbbent csönd, majd kirobban a Nagykövet: Maga mindig hülyéskedik! Horváth sofőr elvtárs a kormányra dőlve röhög, majd rövidesen megérkezünk. Megkezdődött a nagy ünnepség, az aprótermetű Husszein király maga vezette helikopterén a királyok tribünje előtt szállt le, kipattant a gépből, a felsorakozott testőrgárda ősz parancsnoka a kis királyt tisztelegve, majd kezét megcsókolva üdvözölte, elhangzottak a beszédek, megvolt az első kapavágás, letették az alapkövet, az óriás sátorban megnyílt a büfé, majd tovább utaztunk és megérkeztünk Ammanba és megálltunk a külügyminisztérium nagy kertjének bejárata előtt, hogy az épületbe vezető gyalogúton megtegyük az utolsó 100-150 lépést. Eközben a nagykövet elvtárs így oktat:- Csorba elvtárs, a külügyminisztériumi protokoll előírása szerint a nagy- követség tolmácsa a nagykövet balján, tőle két lépéssel hátrább helyezkedik el.- Nagykövet elvtárs, rám nem a külügyminisztérium, hanem az UNESCO protokollja vonatkozik, mely szerint egy egyetemi professzor ilyen helyzetben a nagykövet mellett áll - én is ott fogok állni. A rendkívül szimpatikus, intelligens külügyminiszterhez érkezve, a nagykövet így rendelkezik:- Csorba elvtárs, mondja meg a miniszternek, hogy nálunk Damaszkuszban francia a diplomácia nyelve, így én és beosztottjaim nem beszélünk angolul, ezért hoztam önt magammal. Hűségesen fordítok, mire a miniszter nyomban kifogástalan franciasággal válaszol: De hisz ez nagyszerű, akkor franciául tolmács nélkül beszélgethetünk! A nagykövet egy szót sem értve ebből, bambán bámul. Mielőtt én a francia mondatot magyarra fordíthatnám, a miniszter felismeri a kellemetlen helyzetet, és angolul folytatja, amit én magyarra fordítok. Ebéd közben a miniszter angolul kérdéseket intéz a nagykövethez a szíriai belpolitikai helyzetre, a lakosság - főleg az itjúság - hangulatára vonatkozóan. Én szorgalmasan fordítom, de a szír helyzetet nem ismerő nagykövettől egyetlen értelmes választ sem kapok. Ezért a miniszter az egyetemi iljúságra vonatkozó kérdéseit most már hozzám intézi, és a válaszokkal láthatólag elégedett, mert beszélgetés alakul ki közöttünk, ami a nagykövetből alig leplezett dühkitörést vált ki: Csorba elvtárs, fordítson, azonnal mindent fordítson! Nehéz helyzet, de a finom érzékű miniszter felismeri, befejezi kettőnk beszélgetését, néhány közömbös befejező mondatot mond, és közben észrevétlenül rám kacsint. 153
