Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Ifj. dr. Csorba Emánuel: A Nagyboldogasszony útjától Damaszkuszon át a Ménesi útig
függött. így pl. mindjárt megérkezésemkor, 1964-ben tiszteletemet tettem a magyar nagykövetnél, M. I.-nál. Neki semmi diplomáciai előképzettsége nem volt, fiatalabb korában profi futballistaként, majd trénerként működött. Nagyköveti pozícióját egyik ugyancsak ilyesféle múltra visszatekintő magyar miniszterhez fűződő haverságának köszönhette. A magyaron kívül semmilyen nyelven nem beszélt - azt is erősen kültelki jelleggel. Napi munkarendje: reggel íróasztalára voltak készítve a Magyarországról érkezett magyar nyelvű kormányhü napi- és hetilapok (Népszabadság, Népszava, Népsport, Ludas Matyi, stb.) ezeket tanulmányozta, továbbá a magyar rádióadást hallgatta - így értesült a világ - közöttük a Közel-Kelet (benne Szíria) eseményeiről. Ilyenkor nem volt szabad zavarni. Azt hiszem, azt már elmondtam, hogy apám M. I.-t „ Exikém ”-nek szólította. Tolmácsolás a magyar nagykövetnek Néhány hónapja voltam már Damaszkuszban, amikor Μ. I. elvtárs titkárnőjével telefonon felhívatott és megkért, hogy keressem fel. Elmondta, hogy a magyar kormány felvette a diplomáciai kapcsolatot a szomszédos Jordán Királysággal, és őt oda is akkreditálták. Mivel ott az angol a hivatalos diplomácia nyelve (és nem a francia, mint Szíriában) és sem ő, sem a követség többi beosztottja nem beszélt angolul (az első titkár beszélt franciául), engem kért fel, hogy megbízó- levelének átadásánál legyek tolmácsa és utazzam vele aj ordán fővárosba, Am- manba. Mondtam neki, hogy szívesen. Utazásunk időpontját úgy választotta meg, hogy az összeessék a Yarmuk folyó elterelésére irányuló, Arab Liga által finanszírozott projekt megnyitásának a jordániai sivatagban rendezett ünnepségével, amire számos arab királyon, államfőn, sejken kívül a baráti országok nagyköveteit is meghívták. Horváth sofőr elvtárs vezette a nagyköveti Mercedes-t, amiben hátul csak ketten ültünk a Nagykövet Elvtárssal. A sivatagi ünnepséghez vezető utat hatalmas arab nyelvű feliratos üdvözlőtáblák szegélyezték. A Nagykövet Elvtárs oldalba bökött.- Csorba elvtárs, mi van oda felírva?- Nem tudom, Nagykövet elvtárs, én nem tudok arabusul.- Maga arab egyetemen tanít, tudnia kell arabul!- Sajnálom, nem tudok. Én angolul és franciául adok elő. Kis csönd, majd néhány perc múlva, egy újabb táblánál: Csorba elvtárs, mi van oda felírva? Ismétlem, Nagykövet elvtárs, nem tudok arabusul. Újabb csönd, majd még kétszer megismétlődik ez a jelenet, mire úgy tettem, mintha betűzve olvasnám a táblát, lassan szótagoltam. 152
