Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Manno Judit: Emléktöredékek apámról
Apám a fogságból hazatérve - bár igazolták - ügyvédként nem tudott elhelyezkedni. Nyelvtudásával tudta megkeresni a kenyerét alkalmazottként. A sors fintora, hogy minden technikai érzék és érdeklődés nélkül mégis egy műszaki kiadónál dolgozott évtizedekig nagyon jól. Öt nyelvből folyékonyan diktált a gépírónőknek. Csak az utolsó években keresett egész jól - én magam csak nyomorra és állandó pénzszűkére emlékszem. Mivel apámat sem elégítette ki ez a robotmunka, a festegetésben keresett kikapcsolódást. 1956. október 25-én az Astoriánál voltunk, anyám és nagyanyám csupa lelkesedésből apámat a Kossuth tér felé tartó magyar zászlós, orosz tankra feltuszkolták. Szerencsére a Bazilika környékén egy kollégája leszedte a tankról, így nem lett áldozata a vérfürdőnek. 1957-ben kétszer is letartóztatták. Első alkalommal a Semmelweis utcai lakásban házkutatást is tartottak valami feljelentés alapján. 2-3 ávós járkált a lakásban - aránylag tisztességesen viselkedtek, de nyilván könyveit és jó néhány teleírt füzetét magukkal vitték a „Manno és társai” című ügyhöz. Nem lett per, és apám hamarosan haza is jött, de a második menet márciustól júniusig tartott. Az 56-os forradalom és leverése, valamint a börtönben töltött néhány hónap újabb felismerésekhez vezette nyugtalan lelkét és elméjét. Alig követhető módon isten- és vallástagadó lett, minek következtében megoldódott az állandóan lappangó házassági problémája: most már feleségül vehette Sántháné Farkas Lilit - csak mindkettőjüknek el kellett válni. 1957 őszén apám el is költözött tőlünk, 1958 tavaszán mindkét polgári válóper egy napon zajlott le. Másnap feleségül vette Lilit, akinek három lánya tárt karokkal fogadta a mostohaapát. Nálunk ’pesti’ nagyanyám örült a ’békés’ életnek, anyám pedig sohasem fogadta el a válás tényét - átmeneti állapotnak tekintette. A következő években a ritka találkozók alkalmával apámnak csak egy témája volt: teenager lányának magyarázta a „bizonyítványát”, indokolta a „bigámiáját”: mindkét nőt szeretem. Lili és Magdi - annyira egymás ellentéte voltak külsőleg, belsőleg, hogy remekül kiegészítették egymást, helyesebben kielégítették apám érzelmi és intellektuális igényét. Magában egyik sem volt elég, hiába próbálkozott, hogy a polgári konvencióknak eleget tegyen. Ezt bizonyítják a későbbi fejlemények. A művészetekhez való vonzalmát továbbra is amatőr, de nem rossz festegetésében, és egy Michelangelóról szóló könyv fordításában élte meg. Magam 1964 elején nyelvtanulás céljából Nyugatra utaztam, családi barátok fogadtak be Ausztriában, Németországban és Angliában. Egy év múlva férjhez mentem56 és a következő 32 évet Németországban töltöttem. Apámat ellentmondásos és állandóan változó nézetei, zűrös családi körülményei dacára, mindig és mindenütt szerették és szívesen látták — a rokonok, a 56 Férje: Szabó Géza (1940-1993) volt. 121
