Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Családi tanúságtételek - Manno Judit: Emléktöredékek apámról
munkatársak, barátok, állítólag a nők különösen. Pedig a külsejére semmit sem adott, minden körülményhez gond nélkül alkalmazkodott. Nyílt, nagyon kedves és szelíd modorával mindenkit megnyert - nem lehetett rá haragudni -, szórakoztató és széles látókörű társalgó volt. Távolról még az anyósa is kedvelte... 1967—70-ről anyám feljegyzéseiben ez áll: „Sándor visszatért. Egymásnak csak örömet szereztünk.” Öcsém57 szerint az újra egymásra találásban nem kis szerepe volt a tőlem érkezett levelek közös olvasásának - pedig ezek nem sok örömet, de izgatott vitákat okozhattak... Bár apám nagyratörő álmai szertefoszlottak, élete vége felé került sor legnagyobb kézzelfogható teljesítményére. Rengeteg fordítással összekereste a szükséges összeget nősülendő öcsém lakásbefizetésére (35 ezer Ft). Ugyanezt az összeget becsületesen számomra is előteremtette. Szüleim számára a békés, örömteli idő sajnos nem tartott sokáig. 1970. szeptember 12-én apám félévi betegség után tüdőrákban meghalt - az élettel, a világgal és Istennel megbékélve. Mindkét felesége látogatta a kórházban. Az urnáját együtt, egy taxiban vitték ki a nyáregyházi temetésre a Farkasréti ravatal ozást követően. 57 Marino Sándor (1948-) elektromérnök. 122
