Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

azt mondta: „Anyám, egész biztos, hogy a németek elvesztik a háborút. Lesz, aki ezt megéri, de nagyon sokan lesznek, akik nem érik meg. Bennem folyton az az érzés van, ne haragudj reám, Anyám, hogy én nem érem meg a győzelmet. Nem tudom miért, de bennem megrögződött. Pedig hidd el, úgy szeretném megérni. Semmiért sem akarok bosszút állni, csak két embert akarok büntetni, akik mindig igazságtalanul írtak apámról. Az egyik Fiala Ferenc,327 a másik gróf Serényi Lajos.328 Apám azt mondta Neked Anyám, hogy azt a nevet, hogy Vannay ne felejtsd el. Én meg azt mondom Neked, hogy Te ne felejtsd el ezt a két nevet. Ez a három név maradjon emlékezetedben. Amennyire bírtam, vigasztaltam, hogy ő a fiatal, és az ő kötelessége, hogy engem eltemessen. Mindig mondtam, hogy az 1900-as évfolyamot be sem hívják, most már csak megússzuk anélkül, hogy Téged behívjanak. Két nap múlva, egy borongós őszi reggelen elment az autóbuszhoz a kis táskájával, és a szép mátrai napok nekem olyan sivárak és kietlenek lettek. De mégis meggondoltam. Most beláttam, hogy rosszul cselekedtem, most már jobb, ha ott maradok. Pedig mennyivel jobb lett volna hazajönnöm és a gyermekemmel együtt lenni. Ott maradtam, és gondtalan életet éltem egészen március 16-ig, amikor a rádió bemondta, hogy most sor kerül Budapest bombázására.

Aznap délután telefonáltam a fiamnak, hogy holnapután szombaton este várjon a vonatnál, mert hazamegyek. Csodálkozva kérdezte, hogy miért, hiszen még egy hónapod van, hogy haza gyere. Mert úgy érzem, hogy most haza kell mennem, fiam, és én holnapután este hét órakor megérkezem. Ripsz-ropsz csomagoltam, és szombat este, március 18-án a legjobb hangulatban megérkeztem a Keleti pályaudvarra, ahol várt az egyetlen gyermekem. Kiváltottuk a nagy poggyászt. Itt már felvette a taxi, és odahajtattunk új lakásomhoz, a Munkácsy és Andrássy út sarkán. A lift felvitt a második emeletre. Bizony a kis lakásban nagy volt a zűrzavar. Csak éppen hogy a bútorok a helyükön álltak. Hogy tetszik, kérdezte a fiam és a szobában levő igazgatónője a társasháznak, Fabinyi Margit. Sehogy sem tetszik, mert én itt lakni nem fogok. De miért nem, mondta a fiam, hiszen olyan nehézségbe került ezt a kis lakást számodra megszerezni. Nem tudok kérdésedre felelni, mondtam a fiamnak, csak az az érzésem van, hogy én itt nem fogok lakni.

327 Fiala Ferenc (1904-1988) politikus, újságíró, a Nyilaskeresztes Párt sajtójának egyik vezető személyisége, 1944-ben a párt sajtófőnöke, az Összetartás című lapjának szerkesztője. A háború után 1946-ban halálra ítélték, büntetését életfogytiglani börtönre változtatták. 1956-ben kiszabadult, a Német Szövetségi Köztársaságba távozott.

328 Valószínűleg Serényi Miklós gróf (1898-1970) nyilas politikusról, országgyűlési képviselőről (1939-1945) van szó. A népbíróság életfogytiglani fegyházra ítélte, 1956-ban kiszabadult és az USA-ba távozott.

174