Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Előszó

végigvitele megerősíti: a nemesített zsidó mátészalkai kereskedőcsaládból származó Szálkái Schwartz Margit a nyilvánosság előtt nem tartotta fontosnak személye más oldalait hangsúlyozni, meg kívánt maradni a nagy történelmi személyiség feleségének szerepében. Az 1947-es gépiraton semmilyen módon nem jelölte a szerzőségét, szövegpozíciója azonban változatlan maradt, ezért döntöttem a Vá- zsonyi Vilmosné névalak megtartása mellett. Ám a kötet és az itt közreadott emlékirat összehasonlítása egyéb tanulságokkal is szolgál.

Míg a két szöveget szorosan egybefüzi az észjárás, a stílus és a mondatfűzés azonossága, emlékiratunk szinte csapongónak tekinthető az 1931-es kötet szerkesztettségi színvonalához képest. E szétesés magyarázatát maga a szerző fedi fel jelen írása első bekezdésében: „Segítőtársam és tanácsadóm kedves jó barátunk, dr. Kadosa Marcell volt.” — írja. A neves ügyvéd és publicista közreműködését azonban - mivel a nyilasok meggyilkolták - ezúttal nélkülözni volt kénytelen. Az unoka, Vázsonyi Vilmos fönt szóba hozott könyvében két helyen (az 53. és a 174. oldalon) is beszél nagyanyja emlékiratáról, mindkét alkalommal megemlítve Hatvány Lajost, aki emlékezete szerint javításaival és megjegyzéseivel segítette a szerzőt. Erről nem csupán a „Nagyi”-tól lehetett tudomása — akihez gyermekként és kamaszként is igen szorosan kötődött de a családi hagyatékban ő maga őrizte meg Hatvány levelét (pontosabban annak fénymásolatát - az eredetivel, ha nála volt, nem tudom, mit tett) a gépiratról. íme - betűhív közlésben - a levél:

Junius 1.

Drága, jó Asszonyom! Az ön könyvét azért olvastam el olyan gyorsan, mert a múltamat panoramikusan vonultatja fel s ezért érdekelt. De én hatvanhét esztendős vagyok. Már pedig Ön az eljövendő nemzedékeknek ír. Azoknak Andrássy, Rakovszky, Gratz [?], Hieronymi, Szterényi stb. a megnevezettek százai és az egyedül meg nem nevezett Fábián, nem jelent semmit. Az utókornak ezeket az alakokat s még a könyv hősének alakját is el kell magyarázni. Nem lehet abból kiindulni, hogy akármit is tudnak felőle, felőlük. Annál is inkább, mert a könyv asszonyi causerie lévén, abból indul ki, hogy egy elmúlt kor intimitásai, még elevenek, tehát halmozza az emlékeket. Még pedig szerkezet nélkül, egymás he- gyén-hátán.

Tanácsom: abc rendbe szedni az emlékeket így: Abbázia Kávéház, Ady, Andrássy, Antal István, Auer Pál, stb. s úgy beszélni, csevegni felőlük, mintha egy teljesen informálatlan hallgatósághoz szólna. B. betű: Béke, a hosszú béke illúziói az emberiség és a bankbetétek s a pénz értéke felől, Baracs Marcell, Bárczy István és „Báta” stb.

7