Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Előszó

Ha ezt a fáradságot sokalja, csak Vázsonyiné segíthet azon, amit Vázsonyiné megírt. A folytonos ismétléseket törülni kell, Csontos bácsi véleménye a politikáról, Vázsonyi nézete a pénzszerzésről, a színészek jellemzése, amely sovány, keveset mondó, annak, aki őket nem látta=hallotta, bizonyos egyéni reflexiók, adomák kétszer-háromszor is megismétlődnek. Tessék nekiülni, törülni, ollóval vagdalni, pemzlivel ragasztani.

Folyton dolgozom Petőfi=könyvemen, könyvtáram nincs többé, s ezért ebben a melegben, minden apró adat miatt, a Nemzeti Múzeumba kell szaladgálnom, halálos fáradtan térek haza, mégis estig dolgozom. Cikkeket is gyúrok, hogy nevem újra forgalomba hozzam. Mert szükségem van a tanári s az írói honoráriumra; feleségem is munka után fog látni, ha az én ügyem rendben lesz. Ezért nem igen lehetek mondain=látogató, de a felolvasáson ott leszek s azután, ha csak lehet, valahol még megbeszéljük a könyv dolgát.

Szemelvényeket, szívesen kiválogatnék a Haladás számára jó 100 forint, az is valami. Két=három mutatványos részlet akad a könyvben (József fhg., a sírkő állító gazfickó, a levélközvetítő gazok stb.)

Más.

A Népszálló, Angyalföld, Neumann Arminné stb., nem oldották meg a szociális kérdést, akármilyen szép szándékok megvalósításai a házak, vagy megvalósítója volt is, a néhai asszonyság. Azt nem lehet mondani, hogy ’akkor még nem volt szó proletár nyomorról’ (azt hiszem ezt vagy ilyesfélét ír.) Amikor Vázsonyi Münchenben sír, az olyan megható jelenet, hogy meg kell nyomni a tollat. A Lukács=pört, frankpört ismertetni kell, hiszen maga mindent tud az ügyről, Asszonyom. A házassága történetét az abc rend megbontásával az első könyvből átvenném, bevezetésnek. Mert ez, akár hiszi, akár nem, a Chef d’oeuvre=je.

Kezét csókolja

HatvanyLajosa.

Feleségem és a mi Klárikánk köszönik a szíves és gyöngéd figyelmét. Mindketten üdvözlik.

A magam októbrista felfogása szerint, jelképes írás, - a polgárság a saját vesztét siratja.”

Hatvány Lajos élettörténetének ismeretes ténye, hogy 1947 tavaszán tért haza Oxfordból Magyarországra, a levél fölé szúrt dátum, , június 1.” így az egyetlen biztos támpontunk a gépirat elkészültének idejét illetően is, amelyen semmilyen időmegjelölés nem olvasható. Láthatjuk, a szerző iránt érzett baráti szeretet és tisz8