Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
lefokoztak, és a vörös lampasz nem került többé a nadrágjára. Nem voltak ezek még akkor világraszóló panamák, de mégiscsak azok voltak. Például itt voltak a bakancsszállítók, akik olyan bakancsokat szállítottak a hadseregnek, amelynek talpa papír volt, holott akkor még elég bőr volt, és a szerencsétlen bakáknak, alig tettek pár métert, már levált a lábukról. Óriási összegeket lehetett volna keresni, de az uram azt mondotta, közönséges gyilkosok vagytok, és nem vállalta a védelmüket. Soha hadseregszállítót nem is védett. A háború kitörésének napja előtt, július 31-én súlyos betegen szállított be Herzl tanár a jelenleg is létező Fasor szanatóriumba.146 Szokás szerint a Margitszigeten nyaraltunk. Az uram másnap kis konflisába ülve ott döcögött a Margit hídon, hogy kijön engem meglátogatni. Akkor még nem autóbuszok, csak omnibuszok voltak. Az omnibusz nekiment a kis sárga csézának, az uram kiesett, és a saját konflisa keresztülment a lábán, úgy hozták be a mellettem levő szobába. Augusztus 1-én kitört a háború. Az uram tehetetlenül feküdt, amikor egy éjjel az egyik fiatal demokrata képviselő bekopogtatott a szanatóriumba. Illetlenül és neveletlenül azt mondotta, holnap reggel itt leszek magáért egy fiákerrel, mert úgy hallottam, hogy az az ezred, amelybe én be lettem osztva, már holnap indul a harcba. Engem tehát helyezzenek át a Mollináry ezredbe, amely egészen biztos, hogy a háború tartama alatt nem megy át Pestről. Az uram, aki betegen és lázasan feküdt, azt mondotta, hogy képzeli azt, hogy reggel a városparancsnoksághoz megyek, amikor meg sem tudom mozgatni a lábamat. És különben is hogy lehet bejönni éjjel kettőkor a szanatóriumba, ahol csupa súlyos beteg fekszik. A kis jelentéktelen képviselő azt felelte, a képviselő háborúellenes, hát akkor csak nem kívánhatja, hogy engem kivigyenek, amint mondani szokta, a vágóhídra. Addig fűzte az uramat, amíg megígérte, hogy holnap reggel az orvosi vizit után elmegy a városparancsnokságra. Ez így is történt, de hát a sors kiszámíthatatlan. Három vagy négy nap múlva az az ezred, amelybe ez az erőszakos kis ember bekívánkozott, ki lett vezényelve a harctérre. A másik, ahonnan elkívánta magát, tényleg itthon maradt 1917-ig. Amikor búcsúzni jött, azt mondotta, hogy azonnal lengetni fogom a zsebkendőmet, mert én aztán nem harcolok egy pillanatig. így lett már tizennégy őszén hadifogoly. Egész jó dolga volt, műkedvelő előadásokat tartottak, újságokat szerkesztettek, semmi rosszban dolga nem volt. Aztán valahogy sikerült neki tizenhét elején megszökni, és nagy kerülővel hazatért, nemsokára rá, hogy az uram miniszter lett.147 Természetesen örültünk neki, hogy épkézláb 146 A Városligeti fasor 9. alatti Fasor Szanatóriumot 1890-ben Herzel Manó sebész alapította, helyén 1949 után a BM központi kórháza működött. 147 Vázsonyi 1917. június 15-én lett igazságügy-miniszter Esterházy Móric gróf kormányában. 69
