Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
házán, a Gerlóczy utcai oldalon, ahol ruha- és cipőkiosztást végeztünk. Rengeteg volt a menekült, különösen Galíciából jöttek, lerongyoltan, ahogyan lakásukból ki lettek űzve. A szabadkőműves páholyok óriási segítségünkre voltak. Például 1916-ban Svájcból egyszerre negyvenezer pár gyönyörű gyermek és felnőtt cipőt kaptunk. A gyermekek különös gonddal lettek mindennel ellátva. Azonkívül volt egy akció, amelynek az volt a neve: otthonmunka. Azok az asszonyok, akiknek férjei be voltak vonulva, és nagyobb családjuk volt, úgyhogy nem tudtak volna házon kívül dolgozni, minden szombaton feljöttek a Demokrata Körbe, ahol kitűnő leányok és asszonyok vezették ezt a munkát, megkaptak egy-egy garnitúrát, egy inget és egy nadrágot, amit otthon megvarrtak, és készen leszállítottak. Az anyagot a Honvédelmi Minisztérium szállította. Sajnos már 1916-ban nagy panamák történtek, és két akkori tábornokot letartóztattak, mert rosszul gazdálkodtak a hadbavonultaknak kijáró anyagokkal. Brüll Alfréd145, a kitűnő sportférfiú, aki vagyonát, szívét és lelkét jótékony célra adományozta, az MTK-nak híres elnöke, Vöröskereszt megbízott volt. Vele és gróf Batthyány Lajossal hármasban mentünk fel a Honvédelmi Minisztériumba, hogy panaszt tegyünk, hogy mindig kevesebb anyagot kapunk, és nem tudjuk szállítani az előírt garnitúrák számát. Mivel katonasággal, a tiszti körökkel sohasem érintkeztünk, nem tudtam, hogy mit jelent egy katonatiszti nadrágon a vörös lampasz. Az előttem álló és velünk vitatkozó úrnak bizony folyton azt mondtam, hogy ezredes úr. Úgy látszik, hogy sem Brüll Alfréd, sem Batthyány nem vették észre a tévedést, mert nem figyelmeztettek arra, hogy ennek a katonatisztnek nagyobb a rangja. Vagy talán azért történt, mert hiszen kilógott a lóláb, az illető úr elsápadt, dadogott és hebegett, mert később kisült róla, hogy ő volt a főbűnös. Alig értem haza, telefonhoz szólítottak. Ez a katonatiszt volt, aki durván reám förmedt, és azt mondotta, nem akartam Nagyságos Asszonyt itt, az adjutánsom és az urak előtt megsérteni, de nem látta a nadrágomon a vörös lampaszt? Bizony azt feleltem, még azt sem tudom, hogy mi a lampasz, mit akar tőlem az ezredes úr. Már megint ledegradál, én tábornok vagyok, engem megillet ez a címzés. Nézze meg ezentúl jobban a katonatisztek nadrágját. Egész szerényen feleltem, bocsásson meg, tábornok úr, én még nem néztem meg eddig senkinek a nadrágját, én mindig azt hittem, hogy az agyvelővel beszélek. Egy egész jeles ki színésznőnk, akit azt hiszem Dióssy Paulának hívtak, ennek volt a férje ez a tábornok, akit mulatóhelyek nyitva tartását korlátozta, éjjel 1 órában állapítva meg a legkésőbbi záróra idejét. 145 Brüll Alfréd (1876-1944) üzletember, sportvezető, mecénás, 1905-1940 között az MTK elnöke. Az auschwitzi elpusztításáról szóló - ismereteim szerint máshol le nem írt - történetet kötetében az unoka Vázsonyi Vilmos mondja el (Hadas-Zeke, 2012, 136-137. p.). 68
