Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"
Egyszer volt... a Nyugati pályaudvar közelében egy szálloda, amelyet London szállodának hívtak. Annak a pincéjét pedig Bacchus pincének41. A darabont kormány feldühítve, hogy Vázsonyi nem állt kötélnek, felfogadott egy egész csomó csőcselékből került embert, és rábírta őket, hogy este kilenc óra tájban - hiszen ez nyár volt, mikor hosszúak voltak a napok - Vázsonyi lakása előtt nagy tüntetést rendezzenek. Ezek voltak azok, akiket Vázsonyi napról-napra pénzelt. Eljöttek hát hozzá, és megmondták:- Képviselő úr, nem szívesen, de tetszik tudni, hogy szegény emberek vagyunk, és ma este egy pár perces tüntetésért, amit a képviselő úr ellen kell, hogy rendezzünk, az asszonyok és a gyerekek egy koronát, mi férfiak pedig két koronát fogunk kapni. A Bacchus pincéből indulunk, és az Andrássy úton végig, amíg befordulunk a Teréz körútra - akkor Vázsonyinak irodája és lakása az Edison kávéház42 felett volt - folyton csak azt kell kiabálnunk: Abcug Vázsonyi, le vele! Azért jöttünk el ezt megmondani - mondta a négytagú küldöttség - hogy tessék gondoskodni, hogy valahogy ez ne sikerüljön. Az egészről én nem tudtam semmit. Este az uram a Vigadó kávéházból már nyolc órakor hazajött, és szokása ellenére nagyon sürgette: - Vacsorázzunk, vacsorázzunk, mert tüntetés lesz ellenem. Kinyitjuk az utcai ablakokat, a gyerek is álljon oda, és vegyen részt most először abban, hogy az apját nem éljenzik, hanem abcugolják. Komolyan mondom, azt hittem, hogy megbolondult.- Hogy képzeli ezt, hogy a nyitott ablakhoz állunk, és végignézzük a tüntetést, ami Isten tudja, hogy mivé fejlődik?- Bízza csak rám - mondotta - én már gondoskodtam róla, hogy az egész nevetésbe fog fulladni. Még vacsoránál ültünk, amikor tényleg hallottuk már a zsivajt, a nagy morajt, hogy sok száz torok kiabálja:-Abcug Vázsonyi, le vele! 41 Vázsonyi Vilmosné húsz háznyit téved, a Bacchus pince nem a Nyugati pályaudvarral szemben 1859-ben épült és 1936-ban lebontott, a Váczi körút 65. szám alatt emelt London szállodáé volt, hanem a 25. szám alatti 1850-ben épített Páris Városához nevű szállodához tartozott. Lásd Gundel Imre-Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Budapest, 1982. 97. p. (A továbbiakban Gundel-Harmath, 1982.) 42 Weingruber Ignác Teréz körút 24. alatti Edison kávéháza - amely 1894-es alapításától 1947-es megszűnéséig Budapest legfontosabb nagykávéházainak egyike volt - talán a túlzott közelség miatt nem tartozott Vázsonyi törzskávéházai közé. Flóra nevű papagályának esetét a kávéház főpincérével lásd Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. Bp., 1931. 103. p. (A továbbiakban: Az én uram...) 26
