Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"
Ő szegény igazán úgy bámult rám, mint a borjú az új kapura.- Hogyan értsem ezt? Gazdag ember sohse akartam lenni. Mindig annyim legyen, amiből polgári fogalmak szerint kényelmesen meg tudunk élni. Mire való ez a kérdés?- Két takarékkönyvem van - feleltem - nem kell ingyen éjszakákon át töprengeni, hogy az egyenlő és titkos választójogot hány osztályhoz kösse iskolák szerint, vagy analfabéták is megkaphatják-e.- Két takarékkönyve? Kitől? Micsoda infámia ez? Csak nem fogadott el valakitől pénzt azért, hogy engem más irányba győzzön meg, mint ahogyan én ezt elképzelem?- Nem, a pénzt nem fogadtam el, de a takarékkönyvet azért tartottam itt, hogy megmutassam magának, hogy akarnának engem megvesztegetni, hogy magát becsalogassák a darabont-berkekbe. Megnézte a két takarékkönyvet, rettenetes dühbe gurult, és azt mondotta:- Egy pillanatig sem tűröm, hogy ez a lakásomban maradjon. Szomszédunk ugyanazon az emeleten, szintén ügyvéd, dr. Emyei Abris volt. Hamar átvitte a két könyvet, és azt mondotta:- Kollégám, legyen szíves, zárja be ezt a két könyvet a kasszájába, mert én nem tudnék nyugodtan aludni, hogyha ez egy éjszakán át a lakásomban volna. Természetesen elmondta, hogy miről van szó, és megmondotta, hogy másnap reggel tíz órakor, ha Vészi a válaszért jön, át fog vele menni, hogy Vészi meggyőződjön róla, hogy a könyvek nem voltak birtokában. így is történt. Másnap tíz órakor Vészi bejött, nevetve fogadtam.- Drága Vészi - mondottam - maga engem akart becsapni, és asszonyi fur- fanggal én csaptam be magát. Csodálom, hogy azt képzelte rólam egy pillanatig is, hogy én az uramat át fogom hangolni, mint egy rossz zongorát. Vészi nagyon mérgelődött, de ekkor már bejött az uram, aki viszont nagyon kíméletlen tudott lenni, és durván megtámadta Vészit.- Látod - mondta Vészi - nincs igazad. Én miniszteri tanácsos lettem most, és méltóságos úr. Pedig a Weisz kocsmáros fia vagyok. A te apád meg egyszerű tanító volt, tehát bizony, ha valamire akarod vinni, akkor neked is meg kell görbíteni a hátcsontodat, különben sohasem viszed semmire.- Fütyülök a méltóságos címkére - mondotta Vázsonyi - meggörbült háttal nem akarok semmi se lenni. Vagy megmarad a gerincem, vagy elpusztulok, de menjünk be Emyeihez, mert annak tárgyalásra kell menni, és vidd vissza a megszégyenítő darabont-pénzt. Evvel az esettel kapcsolatban történt még egy nagyon mulatságos dolog. 25
