Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"

most azután igazán lehet játszó- és sétatereket létesíteni, ez nem okozhat nagyobb gondot a vezetőségnek. Nagy kár volt, hogy a Peidl kormány csak három napig működhetett. De mire az uram Svájcból hazajött, már egy entente-bizottság is volt Budapesten, és an­nak elnöke, Clerk tábornok egy alkalommal, amikor összehívott egy bizottságot, amelyben először vett részt Horthy Miklós mint fővezér, nyíltan megkérdezte az uramat, hogy akar-e miniszterelnök lenni, mert legszívesebben rábízná a kor­mány alakítását, ismerve demokratikus felfogását. Voltak olyanok, akik ezt az ideát pártolták. Horthy, aki „Weltfremd”378 volt a magyar politikában, hiszen ma­gyarul is alig tudott, külföldön élt és tengerész volt. Zordonan nézett maga elé, és nem szólt bele egyáltalán semmibe. Az uram, ki kitűnően beszélte az angol nyelvet, azt mondta Clerk-nak, úgy látszik, ön nem ismeri a mai Magyarorszá­got, itt nem lehet zsidó miniszterelnök, mert huszonnégy óra alatt egészen bizo­nyos, hogy megölik, nekem pedig élnem kell a családom miatt. Clerk azt felelte, én azt hiszem, Ön képzelődik, de nagyon szeretném, hogy okvetlenül vállalná az igazságügyi tárcát, mert ez nekem nagy megnyugvás lenne. Az uram erre is csak mosolyogva felelt. Hát bizony ezt sem szívesen vállalnám, nem tartom al­kalmasnak a mai időket erre. De kérek huszonnégy órai gondolkodási időt erre, amíg sürgönyözök Luzembe a feleségemnek és fiamnak, hogy mit gondolnak ők. Feleségem nagyon ellenezte már ’17-ben a miniszterséget. De lehet, hogy azóta nézete megváltozott. Ahogy megjön a felelet, közlöm. Clerk személyesen diktálta le uramnak sürgönyét, amely tényleg még aznap megjött Luzembe, és a magyar kolóniában nagy feltűnést keltett. Buday-Goldberger Leó379 végigsüvöl­tött a termen a sürgönyt lobogtatva, feleljük mindannyian, hogy vállalni, vállalni. A fiam csak tizenkilenc éves volt, és halkan azt mondotta nekem, anyám, azonnal sürgönyözzünk, hogy apám ne vállaljon semmit. Jobb, ha szabad ember marad és független, mintha ismét beáll mások szekerét tolni. Nekem ugyanez a nézetem volt, kisompolyogtunk a teremből és azonnal útnak is indítottuk a sürgönyt. 378 A világtól távol álló, annak problémáit nem ismerő. 379 Buday-Goldberger Leó (1878-1945) textilgyáros, főrendiházi tag, Horthy Miklós legbelsőbb körének tagja, a Vázsonyi család, s mindenekelőtt a Vázsonyi Vilmos politikai örökségét folyta­tó fiú, Vázsonyi János közeli barátja. Őt is az elsők között hurcolták Mauthausenbe a németek, s ő is a tábor amerikaik általi felszabadítása után halt meg. Kapcsolatukról emlékezésében eleven közelképet ad az unoka Vázsonyi Vilmos (Hadas-Zeke, 2012. 93-94. p.) 219

Next

/
Thumbnails
Contents