Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"
Kmetty Károly358 egyetemi tanár elébe sietett és azt mondotta, szívből gratulálok Vilmos. Nagy szemekkel nézett rá az uram, hogy-hogy Te gratulálsz nekem, a Tisza-huszár? Úgy hívták akkoriban a Tisza Istvánért rajongókat. Mire Kmetty azt felelte, dehogy gratulálok én neked a politikádhoz, semmi közöm hozzá, de a fiad kitüntetéssel szigorlatozott nálam. Remek fiú, csak azt szeretném tudni, hogy kitől örökölte ezt a simulékony szelíd jó modorát. Az uram mosolyogva tolta szivarját szájának egyik sarkából a másikba, nahát erre aztán igazán köny- nyen felelhetek neked. Az én apám egy szegény falusi néptanító volt. A fiam apja pedig, amint látod, már igazságügy-miniszter. Elnevette magát Kmetty. Nagy ku- jon vagy Te Vilmos, az bizonyos. Az uram pedig amikor hazajött, hogy a fia ne hallja, büszkén és boldogan mondta el azt a kritikát, amit a fia kapott, de még boldogabb volt azért, hogy kitüntetéssel vizsgázott, holott soha a jogi pályára nem akart menni. A német Gestapo által eladott levél tartotta bennem a lelket, de amikor felszabadultunk, már senkit sem engedtem az ajtóhoz, mikor csöngettek, mert minduntalan vártam és vártam, hogy megjön a fiam. Nem mertem szólni senkinek, de én akartam az első lenni, aki ha ajtót nyitott neki, boldogan átölelem. Teltek-múltak a hónapok, amíg végre - ez is egészen furcsa dátum - június 5-i keltezéssel levelet hozott menyemnek egy derék ember, aki kint járt Heidehausban. Ugyanis június 5-én 1898-ban, pünkösd első napján esküdtem én meg az urammal a mátészalkai kis templomban, és ugyan csak június 5-én, ’33-ban esküdött meg a fiam a budapesti nagytemplomban. Abban a levélben azt írta, hogy kövessünk el mindent, hogy hazatérhessen, mert bár beteg a februári események következtében, de érzi, ha hazajön, bizonyára hamarosan meggyógyul. Ugyancsak írt az akkori miniszterelnöknek, Dálnoki Miklósnak,359 hogy felajánlja szolgálatait, hozassa ő haza, mert ő illegálisan jönni nem akar. A régi közmondás azt mondotta, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. De most nem is kell ahhoz szentnek lenni, hogy valaki önző legyen, és ne gondoljon arra, hogy más is várja a gyermekét. A miniszterelnök úr csak természetes, hogy repülőt küldött a fiáért Dachauba. De vajon mi történt volna, ha az a repülő egy fél órát még repül, és elhozza Heidehausból a fiamat, és azután együtt jönnek haza Dachauból? Ahelyett a miniszterelnök úr [azt mondta], hogy levelet írjunk fiamnak, mert módja van rá azt kiküldeni. Ki is küldötte, én nem kételkedem benne, de amint ő azt később ne358 Kmety Károly (1863-1929) jogász, a közjog és a közigazgatási jog egyetemi tanára. 359 Miklós Béla, dálnoki (1890-1948) katonatiszt, vezérezredes, 1944. augusztus 1-től az I. magyar hadsereg parancsnoka, a nyilas hatalomátvétel után átment a szovjet csapatokhoz. 1944. december 22-től 1945. november 15-ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke. 203
