Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyre várom és várom, hogy hazajön…"

J5. Vázsonyi János.

(Ifj. Vázsonyi Vilmos hagyatéka)

én született, és így februárban még nem is volt egészen negyvenöt éves, három hónapja hiányzott. Nem bírta az éhezést, nem bírta azt a bánásmódot, amiben részesült és nem bírta a szörnyű kínzásokat, amelyek nem voltak emberhez méltók, sőt azt hiszem, az állatkedvelő az állatokat sem szekírozza úgy, mint ahogyan az alatt a két hónap alatt, februártól áprilisig a németek szekírozták és kínozták azt a gyűlölt emberi fajt, amely pedig a kultúrát tényleg terjesztette, és amelynél nem volt máz soha. A fiam ’44 karácsony estéjén feleségéhez a következő verset írta:

Pannihoz

Kilenc hónapja, hogy nem láttalak Téged.

Nem hallok, nem tudok semmit felőled.

Mindig előttem vagy édes egyetlenem.

199