Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

Vasárnap, október 22-én délelőtt, amikor menyem és a házbeli fiatalabb nők nagyban készülődtek, és varrták a hátizsákokat, ajtót nyitottam egy ismeretlen párnak. A férfi bemutatkozott, hogy ő Nyikos Kálmán, a Magyar Nemzet volt munkatársa és a hölgy a felesége. Bevezettem őket kicsi szobámba és megkérdeztem, hogy mi járatban vannak. A nő birodalmi németséggel beszélt és azt mondotta, hírt hoztam a fiáról. Levelezőlapot írt, de ennek ára, hogy odaadjam, 3000 pengő. Azt feleltem neki, hogy zsákban macskát veszek, nem tudom, hogy tényleg a fiam írása-e a lap, és különben sincs rendelkezésemre 3000 pengő. Azt mondotta a nő, aki szörnyen ki volt öltözve, vörösre lakkozott körmökkel, a szája, arca kifestve, igazi démonnak a benyomását keltette. Kérem az ön fia írt egy másik úrnak is, akit nem tudunk megtalálni. Elolvasom a címet, hogy kinek szól a lap. Felolvasta, Herrn Aurél Stefán, Budapest, Markó utca. Látja kérem, mondottam, ilyen nevű embert nem is ismerek Magyarországon. Ez már ki van zárva, hogy a fiamnak ismerőse legyen. Bár el voltam Budapesttől több mint egy fél évig, de ő mégis amennyire lehetett informált, hogy kivel érintkezik. Ilyen nevű emberről sohasem beszélt. Akkor ideadta a lapot, láttam, hogy tényleg a fiam írása, láttam, hogy a lap Antal Istvánnak347 volt címezve. Azt írta neki, természetesen német nyelven, légy szíves, segíts családomon, Németországban dolgozom. Üdvözöl Vázsonyi János. Honnan tudta volna ő Wüstkirschhoffban, hogy Antal István nyilas propagandaminiszter? Erre azt mondtam a hölgynek, igen, ez a fiam írása, hajlandó vagyok most már 2000 pengőt adni, ha megkapom a lapot. Azt mondotta a nő, nézze meg kérem a retikülömet, talán útbaigazítást tud adni egy pár címre vonatkozólag. Hiszen akkor már régen össze voltak költöztetve a zsidók. Elhagyták a régi lakásokat és nagyon, de nagyon sokan már deportálva voltak. Hogy tudott volna ő akkor már háromszáz lapot leadni? De körülbelül negyven-ötven címet meg tudtam neki mondani, és azt is mondotta, hogy ez az üzlet most nem jól sikerült. Előbb kellett volna kezdeni. Megmutatta a lapot, amelyet fiam nekem írt, és amiben szintén csak az volt, hogy drága anyám, kint vagyok Németországban, de egészséges vagyok, remélem Ti is, azt is remélem, hogy a feleségem és a kisfiam szívükbe zárnak, és nem felejtenek el egyhamar. Csókol nagyon szerető

kezőhely a Mexikói út-Colombus utca között lévő KISOK (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja)-sportpálya volt.

347 Antal István (1896-1975) politikus, 1942-1944 között tárca nélküli miniszterként a Nemzet- védelmi Propagandahivatal vezetője, a német megszállás után augusztus végéig igazságügyi miniszter, egyben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot is irányította. A Szálasi-kormány- ban már nem viselt tisztséget. A népbíróság háborús bűnösként halálra ítélte, de kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatták, 1960-ban amnesztiával szabadult.

190