Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

körorvosnak. így azonban csak április 11-én adta oda Mojzes Jánosnak, hogy ő vigye ki, és beszéljen az orvossal. Mojzes nem tudta, hogy sürgős az ügy, elment Somogyba birtokot parcellázni, és csak április 23-án ért ki Kistarcsára. Akkor már azt mondotta Tibold doktor, hogy elkésett, mert rajta van a németek listáján. Egész bizonyos, hogy ez is a magyar lovagias nemzetnek egy hőskölteménye volt. Ha Vasdinyey parancsnok úr338 nem teszi a listára, akkor még egy ideig ott maradhatott volna, és lett volna időnk őt onnan kimenteni. De a magyarok túltet­tek a németeken. A németek még nem is parancsoltak, és ők már teljesítették a még ki nem adott parancsokat. Pontosan egy hónapig volt Kistarcsán, amikor a menyem 27-én szomorúan jött vissza a csomaggal, hogy már elindultak. Az első transzportba került bele. Kapkodtam fuhöz-fához. Levelet írtam Imrédynek339 a Mányoki úti lakására címezve, hogy az égre kérem, valami úton-módon adjon feleletet, hogy a fiamat nem ölték meg, és hogy hol tartózkodik. Természetesen erre soha választ nem kaptam. Nem volt olyan ügyvéd Budapesten, aki mert volna érte egy lépést tenni. O a szívességek embere volt. Rengeteg szlovákiai, német, lengyel menekültet mentett meg. Naponta járt Siménfalvyhoz,340 aki elnöke volt a KEOKH-nak és mondhatom, hogy nagyon, de nagyon sokszor eredménnyel járt el, mert vagy ki tudta hozni a szerencsétleneket, vagy legalábbis itt tartózkodásukat hosszab­bította meg. Természetesen ez mind ingyen munka volt. De őérte nem tett senki egyetlen lépést sem. Egy hattagú küldöttség ment el a Zsidó Tanács341 elnökéhez, Stem Samuhoz,342 akinek módjában volt többeket kihozni Kistarcsáról. A küldött­338 A kistarcsai intemálótábor parancsnoka Vasdényei István volt, aki számos adat szerint tőle telhetőén segíteni és menteni igyekezett az üldözötteket, amiért 1969-ben megkapta a Világ Igaza címet, azon nem zsidóknak adományozott legmagasabb izraeli elismerést, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt, ( http://db.yadvashem.org/righteous/ righteousName.html?language=en&itemId=4018031 Letöltés: 2014.03.03.) 339 Imrédy Béla (1891-1946) politikus, pénzügyi szakember, 1932-1935 között pénzügyminiszter, 1935-1938 a Magyar Nemzeti Bank elnöke, 1938-1939-ben miniszterelnök. 1940-ben a kor­mányzó pártból kilépve szélsőjobboldali ellenzéki pártot alapított (Magyar Megújulás Pártja). A német megszállás után Veesenmayer teljhatalmú birodalmi megbízott első számú jelöltje volt a miniszterelnöki posztra, Horthy azonban nem egyezett bele kinevezésébe. 1944. május-au­gusztus között gazdasági csúcsminiszter. Háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték. 340 Siménfalvy Sándor (1891—?) tisztviselő, 1941 júliustól a Külföldieket Ellenőrző Országos Köz­ponti Hatóság (KEOKH) vezetője. A háború után a népbíróság börtönbüntetésre ítélte. 341 Zsidó Tanács: a német megszállás után a német hatóságok utasítására megalakult vezető szerv, melynek hatásköre az ország teljes zsidónak minősített lakosságára kiterjedt. 342 Stem Samu (1874-1946) üzletember, 1929-től a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, 1944.március 20-tól az október 15-i nyilas hatalomátvételig a Zsidó Tanács elnöke. 187

Next

/
Thumbnails
Contents