Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Üldözötten 1944-ben
végző rab kitűnően beszélt lengyelül, avval meg tudta magát értetni, és azon keresztül üzengettek egymásnak az urával. Mindennap azt mondották, hogy ma biztosan kimegyünk. Szerdán, 22-én fájdalmas napra virradtam, mert az uram születésnapja lett volna, és még eddig mindig ki tudtam menni a temetőbe, sőt a barátai is kijöttek, és a fiam kis gyászünnepélyt szokott rendezni. A nagy izgalom közepette ez minden, mint egy futó záporeső vonult el előttem, hiszen egy életnek megvannak a követelményei, és hiába mondja a híres belga író Maeterlinck a gyönyörű Kék madár című filmben, amikor az unokák kijönnek a temetőbe a nagyszülők sírjához, hogy addig él az ember, amíg beszélnek róla és ameddig nem felejtik el. De ha az emberi élet veszélyben forog, akkor bizony elfelejtik az emberek még a legközelebbi hozzátartozóikat is. Én ezt a napot már csak azért sem felejtettem el, mert kis unokám, csak pár évvel később, szintén 23-án született. így töltötte ő a kilencedik születésnapját a Mosonyi utcai toloncházban. És mégis milyen öröm ért ott minket. Egyszerre csak feljött két ember, Horovitz László és Erdős Dezső, hogy meg van minden rendezve, a fiam bent van egy betegszobában, ahová bemehetünk és egy fél óráig ott időzhetünk. Még ma is boldogan emlékszem erre a fél órára, hiszen akkor láttam utoljára a fiamat. O szegénykém ölbe kapta a gyereket és agyoncsókolta, de a fiúcska azt mondta, Apu, sohasem volt szakállad, és most úgy szúr a szakállad. Nem tudta, hogy a toloncházi törvények nem engedik a borotválkozást. És az én ártatlan fiam, aki olyan nagy szerepet játszott az ellenállási mozgalomban, amit bizonyíthat Szent-Györgyi Albert, a világhírű Nobel-díjas tudós, Andorka Rudolf, a volt spanyol követ és számosán mások, akikkel együtt dolgozott, és aki - lehet, hogy mint túlzott anya mondom ezt - szobrot érdemelt volna inkább, mint a toloncházat, elénk jött. A cipőjéből kitűzve a szalag, nyakkendő nélkül, szomorú látvány volt ez számomra. És mégis repesett a szívem, hogy láthatom, nem tudtam, hogy utoljára látom. Mint ahogy ma, ebben a pillanatban is hiszem, hogy talán történik csoda, minthogy ma a csodák világában élünk, és egyszer csak megérkezik. Hát nem volt csoda az egyik tízparancsolati mondatnak megcsúfolása?! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Úgy látszik, a németek önmagukat utálták és gyűlölték, mert hiszen felebarátaikat kínozták és kivégezték. És a lovagias magyar nemzet, Horthy Miklós ellentengernagy úrral az élén, nem próbált ellenállni ennek a szadizmusnak, sőt ellenkezőleg, ő a folytatását láthatta az 1919-ben elkövetett Tisza-Duna közti hóhérmunkájának. Hogy a lengyel nőre még egyszer visszatérjek, csütörtökön délelőtt együtt voltunk egy fél órát, anya a fiával, feleség a férjével, gyermek az apjával és anyós a vővel. Bár lehetett volna még így heteken keresztül, szívesen ettem volna még a burgonyát, csak egy fedél alatt lehettünk volna. De bejöttek egy fél óra múlva és 183
