Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

Megtörtént egyszer például az, hogy Tiszáéknak a gyermek kisasszonyuk, akkor még egy kislányuk és kisfiúk volt, bejött Szálkára a cipőjét talpaltatni. Akkor az igazán nem volt olyan nagy esemény, mint ma. A cipésznek a műhelye pincében volt, a kisasszony lement és megalkudott, hogy két koronáért megtalpalja Pollák úr a cipőjét. Rá egy pár nappal Tisza István megállott a lovával a műhely előtt, és lekiabált: Hé, Pollák úr, készen van-e Frauli cipője? Hazavinném, és elhoztam magának a feleségem cipőjét is megtalpaltatni. Tiszának mindig úgynevezett Zeig-cipője volt. Körül fekete bőr, belül pedig valami szövetféle, fűzős félcipő. Pollák feljött, megnézte a cipőt. Azt mondja Tisza István: Na, Pollák, mibe fog kóstálni? Akkor még nem volt miniszterelnök, és Pollák azt felelte: Méltóságos uram, két korona ötvenbe. Mire Tisza István azt felelte: Mi jut eszébe, a Fraulinak két koronáért csinálta, hát miért fizessek és ötven fillérrel többet? Pollák úr merészen azt felelte: Azt gondoltam, méltóságos uram, hogy a nevelőnő alkalmazott, hát annak valamivel olcsóbban dukál. Mire Tisza István: Szó sincs róla, kedves Pollák, egy ára van a cipőtalpnak, mindegy, hogy alkalmazott vagy alkalmazó. Tisza Istvánnak itt élnek unokái és rokonsága, tehát nagyon vigyázok arra, hogy igazán csak azt mondjam felőle, amit biztos forrásból tudok. Egy része az emberiségnek ott Kocsordon nagyon jó embernek tartotta. A másik része gőgösnek, és hogy nagyon kihasználja az alkalmazottait. Például megtörtént, hogy egy bérese nagy beteg lett, és az orvos azt rendelte, hogy óránként kanalas orvosságot kapjon. Tisza István nem volt lusta a vekkeróráját éjjelenként beállítani, és kis lámpásával lement az öreg béreshez, hogy éjszaka is beadja neki az orvosságot. Erre természetes, hogy sokan azt mondották: nahát, milyen jó ember ez a Tisza Pista, a meleg ágyból kikéi minden órában és leszalad Péter bácsinak beadni az orvosságot. A többiek meg azt mondták: dehogyis jó, azt akarja, hogy Péter bácsi hamar meggyógyuljon, mert ő a bizalmas béresgazda, és szüksége van rá. De hát ez az emberi sors. Mindég vannak helyeslők, és mindég vannak ellentmondók. Tisza Istvánról azt igazán meg kell állapítani, hogy nagy koncepciójú politikus volt, és mégis végtelenül kicsinyes sok tekintetben.

Például az ecsedi láp, amelyből egyike lett a legjobb termőföldeknek Magyar- országon, mert azt lecsapolták, kiégették, és a legszebb búzája Magyarországnak azután ott termett. Ez a darab föld közös volt Tisza István és Szálkái Sándor volt Kossuth párti képviselő között. Kimentek néha reggelenként, és csónakkal körüljárták a lápot egészen sötét estéiig. Szálkái Sándor vitt magával hideg húst, süteményt, bort egy kulacsban, szóval egy napra való elemózsiát. Tisza Istvánnak a tarisznyájában avas szalonna volt, egy darab kenyér és egy kis üveg kisüstön főtt pálinka. De Szálkái Sándor tudta ezt már, és az ő napi kosztja mindig két személyre szólt, hogy megoszthassa Tiszával. Lehet ugyan, hogy ennek nem is

101