Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

Mici mégis az enyém lesz. Bementem hozzá, és a kis bestia össze-vissza karmolt. Dühös lettem, és másnap aláírtam a háborút.

Az uramról mindenki tudta, hogy nagy nőbarát. Volt egy úgynevezett sláger kupié abban az időben: „és pillangó gyanánt ölelget más leányt”. Mindig megtudtam az uramnak csínyjeit, de ha szemrehányást tettem neki, akkor azt mondta: ne törődjön vele, ha a macska játszik az egérrel, végeredményben mégiscsak mindig hazatérek, és higgye el, mint feleségemet nagyra becsülöm. És mégis nagyot nézett Berchtold grófra, amikor ezt az elbeszélést befejezte, és azt mondotta: gróf úr, ne vegye rossz néven, ha azt mondom magának, szégyellj e magát, hogy a Monarchiának sorsa azon dőlt el, hogy a kis Mici megadta magát Önnek, vagy sem. És ezzel máris sarkon fordult, és otthagyta a volt külügyminisztert.

Szomorú, hogy a háború, amely évekig tartott, ilyen kicsiségeken is múlott. Valószínű ugyan, hogy ha Tisza István erélyesebben lép fel, akkor Micike akár ide, akár oda, Magyarország mégsem vett volna részt az öldöklésben. Tisza István valóban egy nagy koponya volt. Túlzottan soviniszta és nacionalista. Abban az időben a nagy Monarchiában rengeteg volt a különböző nemzetiség. A magyar Parlamentben ültek a horvátok és a későbbi nagy román hazafiak. Maniu,217 Vajda- Vojvoda218 és még hasonlóak. Azonkívül a horvátok. Az osztrák Parlamentben a csehek és lengyelek. Itt, minálunk az kellett volna, hogy Erdélynek egyik részén román iskolák és német iskolák is legyenek, mert például Brassó vidékén rengeteg volt a szász. Lent pedig, Torontálban és a Bácskában horvátul vagy szerbül kellett volna tanítani. Hiszen itt van a svájci minta. Svájcban olaszul, franciául és németül egyformán tud minden munkás és minden polgár, és nagyszerűen megférnek egymással. Tisza ellenezte a nemzetiségeknek az egyenjogúsítását. Egész különleges ember volt. Nagystílű és kicsinyes. Az egyik birtoka Kocsordon, a Nyírségben ott volt a mi birtokunk közelében. Tisza István híres úrlovas volt. Megtette azt, hogy például hetenként egyszer, sőt kétszer is, ha lóháton bejött Mátészalkára, a ló nyaka köré kötve voltak kis egy kilogrammos vajcsomagok. A vajnak akkor ára kilogrammonként nyolcvan fillér volt. Tisza István bement a házakba a rendes kuncsaftokhoz, és leadta a vajat. Például a háziorvosa, dr. Csathó Sándor, akit nagyon sokszor hívtak ki éjjelenként is Kocsordra, igazán megérdemelt volna hetenként egyszer egy kilogramm ajándékvajat. De Tisza István beszólt Csathónénak: Nagysád, itt a vaj az asztalon, nyolcvan fillért kapok.

217 Maniu, Iuliu (1873-1953) erdélyi román politikus, 1906-1910 között országgyűlési képviselő, 1918-1919-ben vezető szerepet játszott Erdély Romániához kerülésében.

218 Vaida-Voevod, Alexandra (1872-1950) erdélyi román politikus, 1906-1918 között országgyűlési képviselő, a két világháború között többször volt Románia miniszterelnöke.

100