Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Prostitúció és erkölcstelenség
évekig békességben éltek egymás mellett. Az örök harag az ímokné szolgálója miatt tört ki, aki megjegyzéseket tett a napszámosné feslett életére, a sértett fél erre ellentámadásba lendült: szomszédasszonyát halállal fenyegette, sértegette, az egész városban rosszindulatú pletykákat terjesztett róla, sőt, több alkalommal durván bántalmazta. A „szégyentől ágynak esett” ímokné férje a vádiratban a napszámosnét rágalmazással és testi sértéssel vádolta, kurvasággal nem, ez csupán súlyosbító tényezőként jelenik meg.43 Az erkölcstelen életvitel kérdéskörét még az olyan gyanús esetekben is csak körbeírták, mint amilyen von Bösinger ezredesné szobalányának gyermekölési ügye volt. A fogadóban dolgozó fiatal leány titokban adott életet gyermekének, akit nem sokkal a szülés után holtan találtak meg az ágynemű alá rejtve. Az eset nem tűnik egyértelműnek, mivel a köldökzsinór a csecsemő nyakára volt tekeredve. Az apa személyét, illetve a nő hajadon családi állapotát a kihallgatás kérdőpontjait összeállítók érdekes módon egyáltalán nem firtatták, vélhetően szándékosan. A történet már csak azért is érdekes, mert kísértetiesen emlékeztet egy 1699-ben esett nyomozási anyagra. Itt az egyik fogadó istállójának szénaboglyájában találtak rá egy újszülött elrejtett holttestére. Hamar kiderült, hogy az anya Pesten lakott, amíg egy katonától várandós nem lett, majd vallomása szerint Budára jött fürdőzni. E leírás több, mint gyanús, mivel Stocker doktor könyvecskéjéből tudjuk, hogy kismamákat nem engedtek a gyógyfürdőbe, ellenben a fürdők területe és környéke a budai prostitúció melegágyának számított, ahogyan kimondva-kimondatlanul bizonyos fogadók is. A folytatás hasonlóan gyanús, mivel a láthatóan megesett leányt sehol sem fogadták be, végül az egyik fogadó szolgálója könyörült meg rajta és megengedte neki, hogy az istállóban éjszakázzon. Egyik éjjel megszülte gyermekét, de az állítása szerint halva született. Az ügyben folytatott eljárás során egyszer sem tértek ki arra, hogy a nő miből élt, kizárólag a csecsemő halálának körülményeit vizsgálták.44 Egy másik eset számunkra egészen új értelmezésbe helyezi a prostitúciót. 1711-ben a vízivárosi Arany Hajó fogadóban elhunyt pozsonyi képfaragó halálának ügyében indítottak vizsgálatot, mivel felmerült a pestis gyanúja. A bizottság tanúk bevonásával igyekezett rekonstruálni az elhunyt Budán töltött utolsó napjait. Láthatóan sem a hallgatóság, sem a szakértőnek felkért fürdősök és az orvos Lorenz Stocker sem tartotta különösnek, hogy a magát betegnek érző férfi a helyi fürdők látogatása mellett - felesége távollétében - gyakorta örömlány segítségével próbált megszabadulni a „szervezetében pangó mindennemű felgyülemlett nedvektől”. Nem foglalkoztak a prostituáltak szemé43 BFL IV. 1014.b. Augustin Springer és felesége beadványa (1717). 44 BFL IV.1014.b. 5. d. Von Bösingemé szobalányának gyermekölési ügye (1715).; Lásd a Jk. 32. sz. 97
