Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Női munkavégzés
(pl. részegen mutatkoztak az utcán, káromkodtak), hasonló idézést kaptak és örülhettek, ha a pénzbírság elmaradt.34 Női munkavégzés A legtöbb városi asszony a háztartás vezetése és a gyermeknevelés mellett elsősorban a férjének segített mestersége gyakorlásában, részt vett a családi vállalkozás irányításában, ha szegényebbek voltak, akkor másféle kereső tevékenységet folytattak. A városi nők jelentős része aktívan részt vett családja eltartásában, ennek megfelelően a férj után maradt, az együttélés során összegyűjtött ingó és ingatlanvagyont a hagyatéki eljárás lefolytatói rendszerint közös szerzeményként kezelték. A polgári mentalitáshoz hozzátartozott, hogy a kereskedők és gazdag iparosok feleségei részt vesznek a városi bolt vagy boltok mindennapi üzletvitelében, besegítenek a könyvelésbe és az üzleti levelezés bonyolításába. Az Unger tanácsos és nála jóval ifjabb második felesége között kipattant első nyilvános viszály fontos mentalitásbeli különbségre hívja fel a figyelmünket. A bécsi udvarból érkezett, polgármesterséget viselt személyhez kellően előkelő második feleség ugyanis mostohaapja támogatásával a tanácshoz fordult, mivel nem akart férje üzleti vállalkozásában dolgozni, s azt állította, hogy férje rabnőként tartja. Ha a fiatalasszony jobban körülnézett volna a városban, bizonyára hallott volna például a távolsági kereskedelemben érdekelt Jacobo Cetto nejéről, aki a férje Monticellivel közösen létrehozott társaságán kívül önállóan is kereskedett, mint látni fogjuk, nem ő volt az egyetlen. Visszakanyarodva azonban Ungerék esetéhez, a vitában a feleség maradt alul, mert férje távollétében kénytelen volt vállalni az üzlet vezetését, de hanyagsága vagy tapasztalatlansága miatt egyetlen év alatt mintegy 1000 forint veszteséget okozott a vállalkozásnak. Később olyannyira belejött a vagyonkezelésbe és a kereskedésbe, hogy első férje halála után az addig Bécsben élő özvegy Ungemé második férjével visszatért Budára és megállapodott előző férje testvéreivel arról, hogy saját tekintélyes örökségével együtt emezek budai örökségrészét is ő kezeli. Az Unger-vagyonnal kapcsolatos ügyekben minden esetben a volt feleség, ekkor már Dietzné járt el, a „vízi mémök”-ként tevékenykedő második férj egyáltalán nem avatkozott felesége ügyeibe. A férjénél évtizedekkel ifjabb egykori Ungemé, aki 1723-ban már von Lichtenaunéként szerepel a forrásokban, egészen 1752-ben bekövetkezett haláláig foglalkozott kereskedelemmel. Hagyatéki leltára szerint a 330 forint értékű ámkészlet az asszony kizárólagos tulajdonát képezte. Az idős von Lichtenauné 34 GÉRA 2009. Jk. 1117. sz. 91
