Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Női munkavégzés

kisebb rőfös boltot vezetett, nemes anyagokat, szalagokat, cérnát, egyéb kiegészítőket (pl. kesztyűket, harisnyákat) árult.35

A többször polgármesterré választott Franz Ignaz Bösinger békében és egyetértésben élt a feleségével, egyik fogadójuknak, az Arany Sasnak üzleti ügyeit férje életében is elsősorban a nő intézte. Bérlőjük a kihallgatáson azt vallotta, hogy az üzleti feltételek tárgyalása idején az asszony is jelen volt, a bérleti díjat hol egyedül a tulajdonosnak, hol a nejének fizette, az Arany Sas részére átvett sör mennyiségéről és ennek áráról a nyilvántartásokat a nő vezette. A politizáló, gyakran városon kívül tevékenykedő Bösinger polgármester gazdaságának irányításában ugyancsak meghatározó szerepet játszott a feleség. Bösingemé a saját javak felügyelete mellett 1703-tól elvállalta a Szolnokra áthelyezett de Belloutte kamarai tisztviselő Budán maradt javainak kezelését, vagyis gondoskodott a ház kiadásáról és karbantartásáról, a szőlők és szántók megmüvelteté- séről. Az Amoldina de Belloutte-tel ápolt jó viszonynak és a baráti segítségnek végül jó egy évtized múlva egy elszámolási vita vetett véget.36 Bösingemé esete nem példátlan, elég csak a regesztakötetben az adóért érkező strázsamestere- ket pincéreivel megverető Wableméra gondolni, aki ugyancsak maga irányította a család tulajdonába került fogadót. De még a polgárjogot szerzett nemes von Weissenbohm hitvese sem találta méltóságán alulinak, hogy halászvárosi kocsmájuk üzemeltetéséről gondoskodjon, később az Unger tanácsos özvegyétől megvásárolt bolt adásvételi szerződésén nemcsak jelképesen tüntették fel társtulajdonosi minőségben.37 A kőfaragó Wolf Mätzinger nejével együtt intézte a várostól bérelt kőbánya ügyeit, de a nő saját jogán is üzletelt és a házasságba magával vitt női különvagyona kezelési jogáról sem mondott le. A tanácsülési jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy házasságuk megromlása után neki kellett saját tőkéjéből kifizetni azokat a hiteleket, melyeket önálló tevékenysége folytán vett igénybe. Mátzingemé esete sem egyedülálló, mivel Franz Kokall városi vámszedő, majd belső tanácsos felesége ugyancsak kőbánya, méghozzá a legnagyobb budai bánya (Sváb-hegy) bérlésére vállalkozott. Nem világos, hogy a férjétől örökölt üzletet vitte-e tovább vagy a maga erejéből vágott-e bele. Mindenesetre a város gyakran vásárolt tőle építőanyagot a nagyobb középítkezésekhez.38 A következő jó példa a már említett írástudatlan, gyorsan meggazdagodott Matthy tímár esete, akinek üzleti levelezését és könyvelését második felesége bonyolí35 BFL IV.1014.b. 5. d. Unger-örökösök egyezsége (1707), IV.1002.Z. A Nr. 716.

36 BFL IV.1002.Z. A 919.; IV.1014.b. 5. d. Bösingemé elszámolási ügye (1714).; Lásd a Jk. 231. sz.

37 BFL IV.1014.b. Agnes Schleicher lopási ügye (1719); 1002.UU. Nr. 162.; IV.1002.j. 13. d. Unger-féle bolt eladása.

38 BFL IV.1002.uu. A Nr. 128. (vízivárosi mészárszék építéséhez), IV.1006.e. 5/a. d. (1714) Nr. 94-100., 104. (tabáni utcák kikövezéséhez).

92