Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Nők és férfiak a városi társadalomban

lyes összegű - de ténylegesen soha ki nem fizetett - asszonytartást két tanácsos, a többszörös polgármester Unger és a tanácsos Krempel neje. A törvényes különélés engedélyezése - vagy közkeletűbb nevén az ágytól és asztaltól való elválás - eléréséhez valamilyen nyomós indokot kellett felmutatnia az asszonynak, amelyen a felek között közvetíteni próbáló atyák sem tudtak segíteni. Minél magasabban állt a férjétől szabadulni kívánó nő a társadalmi hierarchiában, annál több esélye volt a sikerre, mivel támogatóik a felettes egyházi és világi hatóságok jóváhagyását is meg tudták szerezni. Ennek megfelelően a tanácsosok nejei polgárjogú társnőiknél jóval erősebb pozícióból indultak, náluk nem kellett bizonyítani, hogy az együttélés az asszony számára egyenlő az életveszéllyel. Az említett két tanácsosné esélyeit jelentősen javította továbbá a tanácsosok közötti rossz viszony, a város vezető testületében mindig akadtak olyanok, akik kihasználták az ellenfél megalázására kínálkozó alkalmat, például azt, hogy Ungemé rokonságának kérelmére tanácsostársukat - aki előtte még köztük foglalt helyet - elmebetegség gyanújával gyámság alá helyeztették. Emellett az asszony és családtagjai különböző fórumokon bmtalitással vádolták a férjet. Unger a tanács előtt azt hangsúlyozta, hogy a férjnek jogában áll tisztes fenyítésnek alávetni a feleségét, amennyiben az rászolgált. Ezt ugyan senki nem vonta kétségbe, de a szükségtelen kegyetlenséget a kortársak is helytelenítették. 1700-ban az asszony és rokonsága elérte az idős férj elmebeteggé nyilvánítását és átmeneti gondnokság alá helyezését, valamint a különélés engedélyezését. Kötelezték a férjet, hogy lakás, ellátás, mhák és cseléd fejében igen magas összeget, évi 300 forint tartásdíjat fizessen a nőnek. A tartásdíjból azonban a Bécsben élő Ungemé alig látott néhány fillért, mostohaapja segítségével csak hosszú pereskedés után sikerült elérnie, hogy a férj szőlőjét ő kapja meg haszonvételbe, s tekintélyes hozomány- és női különvagyon-követelésének összegét ráterhelték Unger ingatlanaira, így biztosították elsőbbségét a többi hitelezővel szemben. Krempelné ugyancsak férje bmtalitása elől igyekezett menekülni, amit egyébként tanácsostársai és más helybéliek is megtapasztalhattak, így nem volt miért kételkedni az asszony szavában. A különélés elrendeléséért lefolytatott eljárásokból mindkét tanácsosné erkölcsi győztesként került ki, sőt, rokonságuk tekintélye megvédte őket még a házasságtörés nem egyértelműen alaptalan, különösen súlyos vádjától is.29 A férjük által fizikailag bántalmazott, ok nélkül házasságtöréssel vádolt polgámék ebben a kivételes szituációban kérhették a papság vagy a magisztrátus beavatkozását. A tekintélyes, akár nemesi kiváltságokkal is rendelkező polgárok szemszögéből alantasnak tartott, tímármesterségből meggazdagodott, a tanácsosok szemében szálkának tekintett Adam Matthy felesége a polgármesternél keresett oltalmat. A pincérére féltékenykedő tímár elzavarta házától a csábítónak hitt sze29 Lásd a Jk. 141. sz„ 480. sz„ 505. sz„ 610. sz„ 713. sz„ 872. sz„ 902. sz„ 914. sz„ 1294. sz..

88