Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Nők és férfiak a városi társadalomban

feleknek: a vőlegénynek a nő 1000 forintot is meghaladó hozományáról beszélt, a menyasszonynak pedig a leendő férj házát, telkét és szőlőjét írta le szép szavakkal. A tanács a párnak adott igazat, a magas közvetítői díjat csak a kapitány által leírt jó parti összehozása esetén vélték volna jogosnak.28 A lehetséges házastárs kiválasztásában az esélyes jelöltek körét tovább szűkítette a lakosok eltérő anyanyelve és vallása. Korlátozott számban etnikai vagy vallási értelemben vett vegyes házasságok is előfordultak.

Az előre elrendezett, azonos foglalkozás, céhtagság, polgárjog megszerzése, vagyongyarapítás vagy kapcsolatépítés okán létesített házasságok nem minden esetben bizonyultak életképesnek. A szegények az eljáráshoz szükséges pénz és összeköttetések hiányában sokszor más módot választottak a nem kívánatos együttélés megszüntetésére, egyszerűen odébb álltak, majd összeálltak mással. Ezzel ugyan a lebukást kockáztatták, de mindig meg volt a remény arra, hogy a pár veszély esetén még időben továbbállhat. A botrányos, erőszakos jelenetekkel tarkított házasságok hírré váltak, a tanács elé kerültek, így az alább következő példákból könnyen azt a téves következtetést vonhatjuk le, hogy a házasságok többsége valóságos pokollal ért fel. A férj és a feleség egymáshoz való viszonyát, a felek mozgásszabadságát azonban jelentősen befolyásolta a felek családi háttere, vagyis a társadalmi hovatartozás, a vagyon és a rokonság. A házasságba jelentős hozománnyal érkezett asszonyok, akik akár férjük hitelezőivé is előléphettek - mint például Franz Ignaz Bösinger németalföldi származású hitvese -, jóval nagyobb cselekvési szabadságot élveztek, mint szegényebb társnőik. Hasonló előnyt jelentett az elérhető közelségben élő befolyásos rokonság, akik közbenjárhattak az asszony érdekében és akár képviselhették a hatóságok felé is. Az évszázados hagyományoknak megfelelően a nők elsősorban a ház falain belül zajló élet irányításáért feleltek, vagyis közvetlen hatalmat a gyermekek és cselédek felett gyakoroltak, de beszámolási kötelezettséggel tartoztak férjüknek. A családtagok ügyes-bajos dolgait a hatóságok előtt a férj intézte, ő indított eljárást, tett vallomást. A nem nemes városi asszonyok saját jogukon csak férjük halála után keresték meg a tanácsot, de ezt megbízott segítségével is megtehették. A feleség a férj fenyítő hatalma alá tartozott, vagyis a korabeli felfogás elnézte a nevelő célzattal kiosztott pofonokat, viszont a brutalitást már nem tartotta megengedettnek, ahogyan az asszony tisztességét ért alaptalan vádakért is büntetés járt. Ahogyan az alább következő, más vonatkozásban is érdekes történetekből kiderül, a bántalmazott asszonyok, ha volt bátorságuk kiállni igazukért, nem mindig maradtak teljesen magukra. A városatyák feleségei különleges helyzetben voltak, életüket közfigyelem övezte. Éppen a vizsgált időszakban városra szóló botrány közepette harcolta ki magának a törvényes különélést és a tekinté28 Lásd a Jk. 1727. sz.

87