Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városi alkalmazottak helyzete
A városi alkalmazottak helyzete A városi alkalmazottakat a tanács nevezte ki, kinevezési határozatukban előre meghatározták az éves fizetésüket és az egyéb juttatásokat. A fizetség rendszerint meghatározott pénzösszegből és természetbeli ellátmányból tevődött össze, utóbbi többnyire bort jelentett, de lehetett fa vagy élelmiszer is. A hóhérnak, a törvényszolgának és a városi darabontoknak bizonyos időközönként egyenruhát varrattak, valamint egyéb hétköznapi ruhadarabokat (nadrág, kabát) is adhattak.19 Több városi alkalmazott munkakörében megszokott dolognak számított, hogy a kinevezéséről kiállított határozatban megjelölt havi fizetése mellett különféle prémiumokkal ösztönözték feladatainak buzgóbb ellátására, ezekről és a díjszabásukról általában külön határozatot állítottak ki. A csőszöknek és a kerülőknek például a vetésben vagy a szőlőkben befogott kóbor állatok száma és mérete után járt a külön pénz, de a vámosok és a hídszolgák fizetéséhez is szervesen hozzátartozott az a pénz, amit a fizetés alól felmentett nemesek vagy polgárok kötelező „borravalóként” adtak, majd feletteseik az összeget hó végén elosztották. Hasonlóképpen a prémium körébe sorolható az az összeg, amit a hóhér a gyepmesteri teendők ellátásáért hagyományosan kapott: minden lelőtt kóborkutya után 3 krajcárt, lovak után pedig 24 krajcárt. Emellett engedélyezték a hóhérnak az elhullott vagy általa leölt állatok bőrének értékesítését. Ez volt az ún. dögbőr, s 1703-ban nem is keveset, 23 forintot keresett csak ezzel a tevékenységgel. A levadászott kóbor állatok számáról későbbi adat áll rendelkezésre, de talán nem haszontalan megemlíteni: egy 1714-es kimutatás szerint a hóhér gyepmesteri feladatait nagy buzgalommal végezte: az év első kilenc hónapjában százhatvanegy kutyát és két lovat lőtt agyon, melyek után 8 forint 51 krajcár fizetségben részesült.20 Elviekben minden városi alkalmazott - beleértve a bábákat is - igényt tarthatott szállásra vagy valamiféle lakhatási támogatásra. Wolf Heinrich Bösinger tanácsosnak a város kvártélymestereként a katonák elszállásolásán kívül a városi alkalmazásban állók elhelyezése volt a másik fontos feladata. A századforduló környékén azonban a katonaság igényei miatt általában nem tehetett a tanács töb19 A mundér leírása 1714-ből ismert, ekkor teljes öltözetet jelentett egy pár cipővel, harisnyával, kalappal és a szükséges alsóruházattal. Az ujjain a város címerével díszitett sárgarézgombos felsőkabát, a mellény és a nadrág vörös iglói posztóból készült, szederjes színű posztódíszítéssel, a megfelelő helyeken vörös lenvászonnal bélelve. A hóhér hivatali ruhatárának összeállítását, elkészítését az egyik helyi szabómester szép összegért, 28 forintért vállalta, korábban a ruhadarabok készítésével a börtönbe vetett hozzáértő rabokat bízták meg. A hóhér köznapi használatra ezen felül kapott még egy felsőkabátot nadrággal. BFL IV. 1006.e. 5/a. d. (1714) Nr. 132. 20 BFL IV. 1002.UU. Nr. 162., IV.1006.e. 5/a. d. (1714) Nr. 132., IV.1002J. 1711. augusztus 29. 81
