Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városi alkalmazottak helyzete
bet, mint hogy türelemre intette a szállást kérelmezőket. Kivételt a törvényszolga és a hóhér jelentett, akikkel senki nem szeretett volna közvetlen szomszédságba kerülni, így elhelyezésükről mindig gondoskodni kellett. A törvényszolga lakását munkahelye, a városházán berendezett börtön szomszédságában alakították ki, a hóhér házát pedig a tisztességes emberek lakóházaitól távol álló házban jelölték ki. A város anyagi lehetőségeinek függvényében az alkalmazottak kaphattak ajándékba újévkor kisebb összegeket, de bizonyos feladatok elvégzéséért rendkívüli juttatást (discretion)11 - rendszerint pénzt vagy bort - is igényelhettek a tanácsosoktól, akik belátásuk szerint döntöttek. A rendkívüli juttatást azonban nem szabad összekeverni a már említett prémiummal, utóbbit az előre meghatározott árszabás alapján automatikusan fizették, külön kérelmezni nem kellett. Ezzel szemben rendkívüli díjazást akkor igényeltek a hivatalnokok, ha úgy gondolták, hogy az egyébként hivatali utasításukban kötelességükként megjelölt tevékenység elvégzése valamilyen okból a szokásosnál nagyobb fáradtsággal, időráfordítással járt, s minden ilyen kérvény egyéni elbírálás alá esett. A tanácsosokon kívül a külvárosi bírók is mentességet élveztek a hadiadó fizetése alól, más városi alkalmazottak pedig kérvényezhették a kiszabott összeg mérséklését. Ezen kívül a magisztrátus tagjait ért sértések ügyében, de a hivatali minőségében a külvárosi bírót vagy az éppen intézkedő fertálymestereket, strázsamestereket inzultálókkal szemben a tanács szigorúan lépett fel, az elkövetők példás büntetésben részesültek. A tanács azonban szükség esetén a kevésbé rangos városi alkalmazottaknak is védelmére kelt, ők szorult helyzetükre, szegénységükre vagy betegségükre hivatkozva jó eséllyel folyamodtak kisebb segélyért. A tanács és magánemberként a tanácsosok láthatóan előnyben részesítették a valamilyen városi hivatalt - pl. hegybíró, gyám - viselő iparosokat, ha városi megrendelések kerültek szóba. Mindent egybevetve mind anyagilag, mind társadalmi megbecsültség tekintetében megérte városi tisztségeket vállalni, ezért jelentkezőkben - leszámítva a társadalomból kirekesztett hóhér és a törvényszolga állását - soha nem volt hiány. 21 21 A „discretion” kifejezés a korszakban két fogalmat takar, amit a magyar fordításban meg is különböztettünk. A tanács discretiont, vagyis ajándékot - általában bort - adott a Budára látogató magasabb rangú császári hivatalnokoknak, katonatiszteknek tisztelete jeléül, illetve jóindulatuk megnyerésének érdekében. A korabeli szokásoknak megfelelően a felettes hatóságok illetékes tisztviselőit is illett ajándékkal megtisztelni, ezt az ügyintézés részének tekintették. 82
