Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás

az újjáépülőben lévő város számára a tűzveszély elhárítása miatt oly fontos kéményseprői munkát egyelőre csak a Várban lakó Peter Paul Franzin végezte.80

Budán a törököktől való visszafoglalást követően másfél évtizeddel is bőven akadt (újjájépíteni való. A munka nagy része azonban nem a magánemberek házait érintette, hanem a város középületeit és mindenekelőtt a hadsereghez kötődő létesítményeket, legyen az a parancsnok, a főhadbiztos szállása vagy az épülőben lévő várbeli kaszárnyák. A századfordulón a mai Szentháromság tér átmeneti képet mutatott: a török kori állapotokat már eltüntették (1686 előtt apró épületekkel volt tele, és tér helyett szűk utca vezetett a Nagyboldogasszony templomhoz), azonban mind a városháza elkészülte, mind a Szentháromság-oszlop 1691-ben eltervezett felállítása még váratott magára.81 A város - anyagi lehetőségei korlátozottak lévén - egyes büntetési díjakat a Szentháromság-oszlop javára rótt ki (s a beszedett tételekről év végén külön kimutatást is készített), másokat a városházával kapcsolatos munkálatokra utasított.82 Az építkezésen dolgozó munkások zöme a Vízivárosban (33 fő), valamint a Várban (21 fő) tartózkodott, kevesebben a Horvátvárosban és Újlakon (9-9 fő), foglalkozás szerint legtöbben ácsok (32) és kőművesek (27) voltak. A Várban éltek a finomabb munkát végző képfaragók (3), üvegesek (3 a Várban, 1 a Vízivárosban). Feltűnő, hogy egyetlen ilyen munkát végző ember sem élt a Tabánban.83

Részben az itt állomásozó katonaság kiszolgálására több mester telepedett le a Várban és a Vízivárosban, az összeírásban találkozunk többek között puskaművessel (7), fegyverkováccsal (1), szablyakészítővel (2 fő, egyikük a Vízivárosban, a másik a Tabán görögkeletiek lakta részén), illetve még puskaágyművessel is (1 a Vízivárosban).

80 A házak biztonságos építését ezért nem csak a kéményseprő figyelte. A kortársak számára a kémény megépítése sem volt mindig egyértelmű feladat, lásd Stöckel esetét, akit külön kellett erre utasítani. Lásd Jk. 154. sz., 328. sz.

81 A ma Újlakon lévő Szentháromság-oszlopot jó darabig a városháza egyik helyiségében, majd 1699 októberétől a Nagyboldogasszony templomban, a keresztelőmedence mellett helyezték el. SCHOEN 1936. 201-202. A városháza kőműves munkálatairól szóló terveket 1699. március 30-án hagyták jóvá, a tetőszerkezetre, egyéb kőműves munkákra és az épület kapujára vonatkozó szerződéseket pedig 1702. július 10-én. A tetőszerkezet a jegyzőkönyvek szerint novemberre már el is készült. Az új városházán az első tanácsülést 1710. június 6-án tartották, de az épület kápolnája csak négy év múlva készült el, teljesen éppen az 1723-as tűzvész előtt fejezték be. Lásd Jk. 154. sz., 292. sz., 294. sz., 301. sz., 304. sz., 1486. sz.; HORLER 1955.462^163.

82 Praktikus megoldás volt például az egymással civakodó kőfaragómestereket, Vogelt, Ferettit és Mätzingert kibékülésre való buzdításuk mellett utasítani, hogy büntetésképpen készítsenek a városházának egy-egy ablakkeretet (további viszálykodás esetén pedig kettőt). Lásd Jk. 1887. sz.

83 NAGY 1959. 73.

53