Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás
A fa- és fémmegmunkálással foglalkozók többsége szintén ebben a két városrészben élt és dolgozott. Néhány mesterségtől eltekintve (asztalos, bognár, kádár, kovács) alig egy-két képviselője volt az egyes foglalkozásoknak (így egy- egy késes, köszörűs, körzőkovács, rézműves, pecsétmetsző élt a Vízivárosban), ennyi is elég volt a városban élők megrendeléseinek teljesítésére.84 Az aranyművesek ezzel szemben a Tabán katolikusok lakta részén tömörültek (tízen éltek itt, egy volt a görögkeletieknél, mellettük a Várban ketten, a Vízivárosban pedig hárman). Mivel Buda kereskedelmének központja a Víziváros és a Tabán volt, a kereskedők is leginkább itt telepedtek le - összesen 65 fő, ebből 12 esetben csak általános megjelöléssel találkozunk, míg a többi esetben Keppeler feljegyzi azt is, mire specializálódott az adott kereskedő, így volt fa-, vas-, hal-, só-, pálinka- és gyapjúkereskedő is a városban, ezek nem csak az adott ám és a lakhely, de általában nemzetiség alapján is elkülönültek egymástól: a pálinkaeladással foglalkozó, feltehetően magyar nemzetiségű Horvát Miklós a Horvátvárosban élt,85 míg a görögkeleti rác Nesko Martinovic paplanos volt és csak „mellékállásban” foglalkozott gyapjúeladással. A kereskedelem „nagyhalai” a rácok és a németek voltak, így például a Várban élő, a jegyzőkönyvekben többször is szereplő Andreas Erhardt vaskereskedő, vagy a vízivárosi Andreas Wieser.86 A szegényebb lakosság helyi igényeit a szatócsok, zsibárusok elégítették ki, ami leginkább a Rácváros görögkeleti részén volt elterjedt (Keppeler itt 27 szatócsot számolt össze). A kifejezetten egészségügyi szakmák művelői is a Várban és a Vízivárosban vettek ingatlant maguknak. Lorenz Stocker 1701-ben vette át a város korábbi főorvosának, Peter Everlingnek a helyét. Everling ekkor már igen beteg és idős volt, az 1702-es összeírásban már nem is szerepelt. Stockert két ingatlannál említi Keppeler, egyszer a Várban és egyszer a Vízivárosban. Stockeren kívül még Neuburg praktizált ebben az időben orvosdoktorként Budán, neki egy háza és egy üres házhelye volt a Várban. Noha fizetést csak Stocker kapott, a tanács ugyanúgy igénybe vette Neuburg szolgálatait is.87 Mivel egy patika fenntartása igencsak költséges volt, ezért Buda két patikusa (Wemer és Franz Hertzig) is a 84 Néhányan elég nehezen éltek meg Budán, lásd Balthasar Riedel körzőkovács esetét, akit a tanács segített ki szorult helyzetében. Lásd Jk. 1631. sz. 85 Pálinkafőzésre alkalmas üstje a Vízi- és a Horvátvárosban, valamint a Tabán katolikus felén egy-egy személynek volt, míg a görögkeleti rácok között 5 lakosnak (ebből Stephan Jovanovic szabónak és fiának, Jóváírnák volt kettő). BFL IV.1002.r. 1702-es összeírás. 86 Andreas Erhardt 1701-ben vált külön korábbi kereskedőtársától, Johann Michael Holtzertől, elszámolásukat lásd Jk. 1055. sz. 87 Lásd Jk. 1278. sz.; BFL IV.1002.b. 1701. december 9. 54
