Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás
népesebbnek számító Rácváros lakói - függetlenül attól, hogy katolikusok vagy görögkeletiek - zömmel ilyen munkából éltek: előbbieknél 115 kapást és 52 parasztot írt össze Keppeler, utóbbiaknál pedig 260 kapást. Noha a Tabánban élőknél ez nagyrészt a budai szőlőkben végzett munkát jelentette, a több szakértelmet is feltételező vincellér kifejezéssel inkább az északi oldal városrészeiben élőket illette az alkamarás: a Vízivárosban 35, a Horvátvárosban 21, míg az Országúton 10 ilyen személy élt. A legtöbb napszámost (24 fő) Újlakon írták össze.76 Mivel kertek leginkább a Vízivárosban voltak, így kertészekkel is itt találkozunk (7 fő, emellett további egyet-egyet jegyeztek fel a Várban és a Horvátvárosban). A megtermelt élelmiszerek feldolgozásával elsősorban a Vízivárosban foglalkoztak. Közülük is kiemelkednek a mészárosok, valamint a pékek (itt 8, illetve 9 ingatlan volt a kezükben, de mivel e két céh tagjai a város befolyásos rétegéhez tartoztak, így 4-4 házhely volt még mészáros vagy pék tulajdona a Várban). A nagy létszámú Tabánban szintén jelen voltak (a legényekkel együtt 8 mészáros és 3 pék), a többi városrészben viszont egyáltalán nem. Közöttük ugyanakkor óriási vagyoni, társadalmi különbségek voltak. Egy részük a város elitjéhez tartozott, s megrendelői is ebből a körből kerültek ki (így Johann Komfaillnak), míg a tabániak elsősorban a helyi rácok igényeit elégítették ki, s maguk is szegényebbek voltak.77 A tabáni katolikus rácok között szereplő Marko Stipanivic például a mestersége űzéséhez szükséges eszközökkel sem rendelkezett, a szintén itt lakó Ivan Lazarovic neve mellett pedig Keppeler külön hangsúlyozza, hogy szegény mészáros. A pékek szakmája elválaszthatatlan a molnárokétól, s mint az összeírásból is kitűnik, a molnárok szintén a Vízivárosban szerettek letelepedni (legénnyel együtt hatan választották ezt a városrészt, de kisebb létszámban jelen voltak a szomszédos Horvátvárosban és Újlakon is). Halászok szintén a Vízivárosban éltek nagyobb számban (6 fő, mellettük mindössze 1-1 halász élt - az Országút kivételével - a többi külvárosban). Az adott városrész lakosságának nemzetiségi összetételére és a nemzetiségek különböző igényeire utal az olyan speciális élelmiszereket készítők topográfiai megoszlása, mint a mézeskalácsos (a Várban és a Vízivárosban 1-1 fő), pacalárus (szintén 3 fő a Tabán görögkeletiek lakta részén), kávés (2 fő a katolikus tabániaknál), vagy éppen a serfőző, sörmérő (4 fő a Vízivárosban). A Víziváros élénk piaci életét mutatja, hogy a kenyeres kofák is itt próbáltak megélni (3 fő, mellettük 5 fő a Horvátvárosban és 1 Újlakon). A ruházattal kapcsolatos, textil- és bőripari mesterségeknél szintén markánsan elkülönülnek egymástól a különböző városrészek. Ezen belül „húzóágazat76 A foglalkozás nélküliek nagy része szintén szőlőműveléssel foglalkozott, de dolgoztak a Vár erődítésén, vagy a szomszéd településeken földet is művelhettek. NAGY 1959. 76-77. 77 Részletesebben lásd GÉRA 2014. 331-332. 51
