Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A budai bor dicsérete

a Balkánról bevándorolt rácok kezdték el terjeszteni, a török kiűzése után egyértelműen ez a típus vette át a domináns szerepet. Evlia Cselebi 1663-ban a budai bort még sárga, topázszínü, s kristályhoz hasonló italként írta le, vörösborról nem tett említést.53 Társadalmi, vagyoni hovatartozástól függetlenül a szőlőkből származó bevétel nem elhanyagolható kiegészítést jelentett a családi kassza számára. A polgárok bormérési jogát 1701-ben szabályozta a tanács: meghatározott sorrendben mindenki tizennégy napig egyszerre két házban árulhatta a határban termelt borát. Az italmérést csak a polgárdíjhátralékkal nem rendelkező személyeknek engedélyezték, az eladott mennyiségről pedig utcánként részletes kimutatást kellett vezetniük.54 Budán a bor fizetési eszközként is szolgált, főleg a válságosabb években: gyakran borban kaptak fizetést a város alkalmazottai, borral ajándékozták meg a városnak támogatást ígérő állami hivatalnokokat, sőt, időről időre felvetették a hadiadó borban való fizetését is a katonai hatóságok felé.

Mivel a tanács sokat foglalkozott a szőlőművelés költségeivel, illetve az éppen a vizsgált időszakban először kivetett hegyvám és a tized okozta többletkiadás kérdésével, érdemes ezekre részletesebben kitérni. Korábbi forrás egyelőre nincs, így kénytelenek vagyunk beérni az 1706-ban keletkezett dokumentumokkal, melyekben egyébként kitérnek a korábbi viszonyokra is, s megállapításaik egybecsengenek a tanácsülési jegyzőkönyvek utalásaival. Ez a szőlőműveléssel kapcsolatos első, komoly büntetéseket kilátásba helyező szabályozás a pénzhiányos idők kényszerkörülményeinek hatására született. Korábban a gazdák tetszésük szerint ígérhettek a fizetség mellett szállást, ételt és italt a munkásoknak, a fizetség az egyes gazdáknál nagy különbségeket mutatott. A tanács által kiadott korábbi árszabások inkább ajánlásnak minősültek, a kiadott bérektől eltérők nem számíthattak komoly ellenőrzésre, bírságra. Az 1706-ban kiadott hatósági árszabás a szokásokat követve a vincellérek munkadíját a szőlőskertek várostól való távolsága alapján határozta meg. A távolabbi szőlőkbe - Székesfehérvári-hegy, Mátyás-hegy, Pál-völgy - kijárók évente és fertályonként 16 forintot, a közelebb — Gellért-hegy, Orbán-hegy, Sváb-hegy, Zsidó-hegy, József-hegy - dolgozó vincellérek pedig 14 forintot kaptak. Aki idénymunkára fogadott fel vincelléreket, Szent György napjától Szent Mihály napjáig naponta 21 krajcár munkabért fizetett, Szent Mihály és Szent György között 18 krajcárt.55 A budai hegyekben a

53 Buda visszafoglalásának emlékezete 43.

54 NAGY L. 1975. 79.; A magisztrátus becslése szerint a polgárok a rendelkezésükre álló tizennégy nap alatt körülbelül tíz akó bort tudtak kimérni. 1702-ből két név szerinti lista maradt meg a bormérésre jogosultakról: Vízivárosban az egyik listán hét, a másikon nyolc fő, a Horvátvárosban négy és három fő, Újlakon az egyik listán négy fő szerepel. BFL IV.1002.b. 1702. február 20. Jelentés a Budai Kamarai Adminisztrációnak.; IV.1002.j. Decretum a vámosnak 1702. március 13.

55 BFL IV.1009.g. 31. d. Szőlőmunkások árszabása (1706).

102