Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A katonaság a polgári lakosság szemszögéből
források - jellegükből adódóan - nem a két közeg békés együttéléséről tudósítanak, hanem a konfliktusokról, ennek megfelelően a város részéről kiállított dokumentumokból elsősorban a katonaság visszaéléseiről, hatalmaskodásáról értesülünk, ellenben arról nem esik szó, hogy mekkora vásárlóerőt jelentettek a sokszor családjuk kíséretében érkezett magasrangú tisztek vagy akár az átvonuló seregek. Az állandó helyőrséghez tartozó tisztek vállalkozóként (fürdő-, kocsma- vagy mészárszék-tulajdonos, építőanyag-kereskedő) is részt vettek a város életében, s ilyen minőségben erős konkurenciát jelentettek a helybéli iparosok számára, mivel a katonai iparűzők kedvezőbb pozícióból üzleteltek - pl. mentesültek a fogyasztási adó alól, nem kellett igazolniuk áruik eredetét stb. - és nehéz volt az áraikkal felvenni a versenyt. A városi tanács ellenséges hozzáállása jelentős mértékben annak is köszönhető, hogy a polgári lakosság feletti büntető bíráskodást a budai várparancsnok szerette volna ellenőrzése alatt tartani és folyamatosan vitatta a városiak szakszerűségét. A korszakban a másik ütközési pont a katonaság azon joga, hogy az erődítményrendszer szomszédságában lévő ingatlanokon engedély nélkül nem lehetett építkezni, javításokat végrehajtani, ez számos visszaélésre adott alkalmat. A ház- és fogadótulajdonosokat leginkább a katonai beszállásolás viselte meg. A tanácsülési jegyzőkönyvekben gyakran tűnnek fel olyan személyek, akiknek ingatlanában a náluk elhelyezett katonák kárt okoztak, s a felháborodott tulajdonosok ezek megtérítését vagy legalább porciókedvezményt kérelmeztek. A tanács általában helyt adott a kisebb kártérítési igényeknek, nagyobb összegeket azonban nem szánhattak erre a célra, mivel a város ún. kvártély- vagy szálláspénztárának tőkéje a beszállásolás alól mentesült városiakra kiszabott befizetésekből képződött, vagyis azokéból, akikhez életkörülményeik folytán senkit sem lehetett beköltöztetni. A két közeg viszonyát bizonyos mentalitásbeli különbségek is beárnyékolták. A katonának állt személyek gyakran a törvények felett állónak érezték magukat és ennek megfelelően viselkedtek. Erre nem is olyan nehéz magyarázatot találni, hiszen a budai tanács sem hiába ígértette meg a gyanúba keveredett személyekkel, hogy nem állnak katonának. A gyanúba keveredett fiatalember felett ugyanis elveszítette joghatóságát a polgári hatóság, amint belépett a seregbe. Érthető, hogy a korábbi gazdájuk, mesterük elől vélt vagy valós sérelmeik hatására, esetleg kisebb-nagyobb kihágásaik büntetésének elkerülése érdekében katonának állt személyek örömmel törtek borsot szállásadóik orra alá. Természetesen a tömegpszichózis erejéről és a Budán könnyen beszerezhető alkoholos italok hatásáról sem szabad elfeledkezni. Az előírásoknak megfelelően a beszállásolás idejére kijelölt házigazdáknak legalább rendes fekhelyet és valamiféle főzési lehetőséget kellett biztosítaniuk a náluk elhelyezettek számára. A fellelhető néhány jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy sokszor még a tiszteknek sem jutott tisztes lakás, az üresen hagyott, többnyire rossz álla99
