Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban

Bár a polgári lakosság a városfalaknak, a budai várnak, s az itt állomásozó császári katonaságnak köszönhette, hogy a kurucok, egyetlen pesti támadást leszámítva, nem ostromolták meg a Duna két partján fekvő városokat, a két egymásra utalt közeg viszonyát mégis állandó feszültség jellemezte. A polgári lakosság az erődítési és sáncmunkákon, s az őrjáratozásokon túl, pénzzel és különböző szolgáltatásokkal tartozott a katonaságnak. A császári csapatok ellátására szedték a hadiadót vagy más néven a porciót; 1698 óta Budán az összeget a foglalkozás, a ház, a bor- és sörmérés, a gabonatermés, az állatállomány, illetve a bortermés után vetette ki a tanács. Korábban kizárólag a tanácsosok, a városi alkalmazottak, a katonai személyek és a Kamarai Adminisztráció tisztségviselői kaptak mentességet a fizetési kötelezettség alól, ugyanez vonatkozott a katonai beszállásolásra is.78 Az alább következő példákból azonban nyilvánvaló, hogy 1704-1707 között a mentességre jogosultak körét láthatóan egyre inkább szűkíteni igyekeztek. A mentességért folyamodók többségét a tanácsosok elutasították, vagy kitérő válaszként csupán ígéreteket kaptak, például a beszállásolás ügyében panaszkodók arra, hogy lehetőség szerint majd foglalkozik ügyükkel a városi kvártélymester. A porció mellett a katonai vezetés az ún. service keretében egyéb természetbeli ellátmányt (pl. hús, fa, zab, gyertya), vagy szolgáltatást (fuvar, robot, katonai felszerelés) követelt a várostól.79 Az ellátmányért a katonaság nagyon mérsékelt árat fizetett, rendszerint több éves késéssel. A budai határban kialakított védelmi vonalakat és őrséget időnként magasabb rangú császári tisztek is szemrevételezték, ilyenkor illő vendéglátásukról a város gondoskodott.80 A sereg után maradt döglött állatok és a szemét eltakaríttatása, illetve ennek költségei ugyancsak a város pénztárát terhelték.81

1697-re sikerült részben helyrehozni és elfogadhatóvá tenni a budai kaszárnyákat, de ezekben már akkor sem fért el az összes katona, így az állomány egy része továbbra is a városi házakban lakott. A beszállásolás nagyságának érzékeltetésére Buda 1701-ben kelt beadványának adatait idézem, mely szerint 1700 telén egy házhoz átlagosan húsz-harminc katonát szállásoltak be, sőt néha akár hatvanat is.82 A Rákóczi- szabadságharc kitörésével a beszállásolás terhe újra jelentősen növekedett, a városban pihentek meg az ország keleti felébe tartó csapattestek, illetve az onnan visszaérkezők. A seregek vonulása idején az elviselhetetlenségig fokozódott a polgárházak és a fogadók zsúfoltsága. A beszállásolás a Víziváros háztulajdonosait érintette a legsúlyosabban. Példaként szolgál erre a báró de Tollet-féle gyalogezred kapitányának igazolása, mely szerint 1706. szeptember 1-én 130 katonát helyeztek el az említett városrészA polgári lakosság és a császári katonaság

78 Nagy I. 1956. 58-59.

79 Kenyérszállítás a várőrségnek Jk. 600. sz.

80 Például a városháza pincéjében 1704-ben elfogyasztott ételért és italért csak 1707-ben fizettek. BFL IV. 1009.i. Telekkönyvi számadások. 1707.

81 A döglött állatokat a hóhér takarította el, 1707-ben a Rabutin-katonák után maradt dögök eltakarításáért aTelekkönyvi Hivataltól kapott fizetséget. BFL IV.1009.Í. Telekkönyvi számadások. 1707.

82 Nagy I. 1956. 52-53., 58.. 60.

25