Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban

lévő mészárszékek és boltok kiadásának díjai. A városházán ebben az időszakban nyolc üzlethelyiség működött, a legtöbb szó a pékek céhének bérbe adott kenyérboltról és a fűszerkereskedésről esett. A városi borokat a városháza épületében kialakított fogadóban mérették ki.136 E városi bérlemények felügyeletére és kezelésére külön tisztségviselőt az alkamarást (Statt Unterkammerer) alkalmaztak, akinek a városi szőlők, a város pincéi és városházi kocsmája is a hatáskörébe tartozott. A tisztséget előbb Rüdiger Kaspar Keppeler, majd Peter Laux töltötte be. A szabadságharc éveiben a bérletek a korábbinál jóval kevesebb bevételt biztosítottak a városi pénztár számára, a bérleti díjakat jelentősen csökkentették, de a bérlők még így is nagy tartozásokat halmoztak fel.137 A bevételi források a háború éveiben körülbelül a felére csökkentek, a kiadások azonban aránytalanul megnőttek a kiváltságok megszerzésére fordított költségek (bécsi utazások, ajándékok stb.), a fegyverváltság és a hajóhíd megváltására kiszabott 8600 és 2000 forint következtében, s ehhez jöttek még a katonaság budai beszállásolásával, illetve a városi védelem megszervezésével kapcsolatos egyéb kiadások. Pénzügyi tekintetben Buda helyzete 1705 szeptemberéig, az újabb városi jövedelmek megszerzéséig tekinthető a legválságosabbnak, mivel rangemelése miatt számos új kötelezettségnek kellett eleget tenni, de nem kapta meg a hozzákapcsolódó jövedelmeket. 1705 októberétől, az áhított jövedelmek megszerzése után javult ugyan a város anyagi helyzete, de nem olyan arányban, ahogyan azt remélték. A Gellért-hegy alatti szigetek bérleti díja, a hajómalmok után szedett dijak, s a vizafogás bérlete elenyésző összeget jelentett. A sörilletékből származó összeget pedig csaknem teljesen felemésztették a Városi Kórház működtetésének kiadásai. Egyedül a telekkönyvi jövedelmek biztosítottak rendszeres nagyobb bevételt, bár a békésebb évekhez képest ezek is jelentősen visszaestek. A telekkönyvi jövedelmek közé sorolt kőbányák és a téglaégetők után fizetett díjakból alig folyt be valami, mivel az üzemeltetők a kitermelt vagy kiégetett építőanyag után fizettek, a munka pedig sokszor egész évben szünetelt.1'3 A telekkönyvijövedelmekből fedezte a város a Telekkönyvi Hivatal állandó alkalmazottainak bérét, az irodafelszerelést, a szakértői szemlék díját, a városi és az elhagyott szőlők műveltetését, az utak és kutak karbantartását. Jelentős összeget költöttek a bevételekből a mezőgazdasági munkások védelmére toborzott fegyveres őrökre, a határban sáncok és őrállások létesítésére és karbantartására, valamint a szükséges hadi felszerelésre. Az 1704-1705-ben felhalmozódott tizedhátralékot 1707-ben kezdték el törleszteni az egyháznak.139

136 A városháza fogadósa városi alkalmazott volt és nem bérlő. Jk. 175. sz.

137 Pásztor 1936. 39.; Kovács 1937. 376.; Nagy I. 1957. 60-63. A kenyérboltot évi 100 forintért bérelték. Jk. 199. sz., 360. sz., 351. sz., 560. sz., 568. sz., 657. sz.

138 1707-ben Simon Renner téglaégetőjében négyszer, Martin Kneissel örököseinek égetőjében csupán egyszer égettek téglát (a két katonai tulajdonban lévő égető nem működött), de az égetések után járó 1 forint 30 krajcár fizetését csak a következő évre ígérték az üzemeltetők. A két működő kőbánya után 21 forintot szedtek be, ami éppen csak fedezte a Telekkönyvi Hivatalban felhasznált papír árát. BFL IV.1009.i. Telekkönyvi számadások. 1707.

139 BFL IV. 1009.i. Telekkönyvi számadások. 1705-1707.

34