Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

Az integráció első jelentős lépését az jelentette, hogy a városrendezésről és építésügyről szóló 1937: VI. te. kiterjesztette a Fővárosi Közmunkák Tanácsa mint városrendezési és építésügyi hatóság hatáskörét a környékre. A „környék" fogalmának meghatározását a törvény rendeleti szabályozásra bízta. Ennek alapján a belügyminiszter 1938-ban nagyjából az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapesttel megegyező területre állapította meg az FKT hatáskörét. Úgy tűnt, ezzel talán kezdetét veheti egy olyan folyamat, amely az önkormányzati önállóság tiszteletben tartása mellett fokozatosan vezet el egyre több területen a kívánatos összekapcsolódáshoz. Endre László alispánsága, rátelepedése a peremvárosok közigazgatására és a nyilasok itteni 1939-es választási sikere nyomán felmerült egy erős szélsőjobboldali gyűrű kialakulásának veszélye Budapest körül. Valamelyest nőtt a kormányzat fogékonysága az olyan elgondolások iránt, amelyek ezt a területet kivonták volna Endre fennhatósága alól. Ezt kihasználva Szendy Károly, a főváros polgármestere vette kezébe Nagy-Budapest létrehozásának előkészítését. Ebben nagy mértékben támaszkodott Magyary Zoltán, és az általa vezetett Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet részletes település-felméréseire és ebből levont következtetéseire. A kutatások eredményeit Szendy 1942-ben vaskos kötetben összegezte, amelyben Magyary val egyetértésben - határozottan állást foglalt annak a területnek a fővároshoz csatolása mellett, amelyre 1938-ban kiterjesztették az FKT hatáskörét. Magyary és Szendy a közigazgatás racionalitásának, gazdaságosságának szempontjaival szemben csekély jelentőséget tulajdonított a helyi kötődéseknek, a lokálpatriotizmusnak. Az addig önálló településeket a főváros önkormányzatot nélkülöző (a városháza kihelyezett hivatalait képező elöljáróságok által vezetett) kerületi szervezetébe tagolták volna be. Újpest Rákospalotával és Pestújhellyel együtt alkotta volna a főváros XVI. kerületét. Az újpesti képviselőtestület 1942. augusztus 5-én foglalkozott a tervezettel. Nagy-Budapest eszméjét - a párt régi álláspontjának megfelelően - csak a szociáldemokrata szónok támogatta. Az elfogadott állásfoglalás határozottan elutasító: „A csatolással megszűnik a város autonómiája, megszűnik a képviselőtestület, az önálló Újpest érdeke közönséges kerületi érdekké süllyedne le, szóval megsemmisülne mindaz a mozgató erő, amely eddig Újpest fejlődését biztosította ... Ma urak va90 Szendy Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről. Megalkotásának előfeltételeiről és lehetőségeiről. Bp., 1942. 56