Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)
BEVEZETÉS
járt. 87 Távolabbi utcákból is sokan inkább kannákkal mentek sorban állni az utolsó utcai vezetéki csaphoz, ahonnan még a fővárosi vízmű vizét lehetett vételezni. 88 Az Isterhez hasonlóan népszerűtlen volt Újpesten az áramszolgáltató, a Phőbus neve. Az újpestiek jórésze tehát ekkor nem sok konkrét hasznát látta a városi önállóságnak. Nagy-Budapest kérdése azonban a forradalmakat követően jó időre lekerült a politika napirendjéről. A peremtelepülések érdekeik érvényesítésének lehetőségét az önállóság megőrzésében és a megyei városi rang elnyerésében látták, ami a két világháború között sikerült Kispestnek, Rákospalotának, Pesterzsébetnek, Budafoknak és Pestszentlőrincnek. A fővárosba való teljes betagolás esetérejoggal tartottak önkormányzatuk elvesztésétől, közterheik ugrásszerű növekedésétől. „Vámháború", területrendezési viták, pénzügyi, adózási kérdések, a közműrendszerek fejlesztése és használata egyaránt okot szolgáltattak az ellentétek rendszeres kirobbanására, kölcsönös vádaskodásra, hangos csetepatékra. 89 Ezek az ellentétek ugyanakkor éppen a településegyüttes létviszonyainak összefonódottsága folytán voltak megoldhatatlanok a teljes közigazgatási elkülönülés körülményei között. Az önállóság régi formája nemcsak Kis-Budapest fejlesztése szempontjából jelentett akadályokat, éppúgy ellentétes volt a tőle vámsorompókkal elválasztott „másik Budapest" lakóinak valós érdekeivel is. Bármilyen erőforrást jelentett is az önkormányzatiság, ezek a települések saját erejükből nem biztosíthatták azokat a szolgáltatásokat, infrastruktúrát, amit a nagyvárossal szoros mindennapi kapcsolatban élő polgáraik kétségkívül igényeltek. A kérdés valamilyen kompromisszumos megoldását nem elsősorban a városok közötti ellentétek, hanem főként a főváros politikai helyzete akadályozta meg. Egyesítés esetén nem csupán Budapest országos politikai súlya nőtt volna nagyobbra annál, amit a kormányzat kívánatosnak tartott, hanem a várospolitika erőviszonyai is jelentősen módosultak volna. Miközben a hivatalos politika álláspontja legalábbis ellentmondásos, magatartása pedig passzív volt, szakmai körökben a harmincas években már általános elfogadást nyert Nagy-Budapest gondolata. Sőt, kiérlelődtek az ésszerű és kívánatos új városhatárokra vonatkozó elgondolások is. 87 Melly József. Nagy-Budapest közegészségügyi vonatkozásban. Bp., [1936.] (Statisztikai közlemények 79/2.) 75. p. 88 Népszava, 1936. április 24. 4. p. 89 Lásd pl. az 56. és 63. sz. dokumentumot jelen kötetben. 55
