Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

övezetben, az ipar-forgalmi keresőkön belüli arányt tekintve azonban majdnem a legcsekélyebb (csak Csepel esetében volt kisebb). Újpest népességét alapvetően saját ipara foglalkoztatta, sőt, nem kevés budapestinek is megélhetést kínált: 2253 fő járt a fővárosból újpesti üzemekbe, ami peremövezetbe „kifelé" ingázó ipar-forgalmi keresők közel 44%-át jelentette.

82 A fővárossal szoros mindennapi kapcsolatban élő lakosság mintegy testközelből tapasztalta az ottani infrastruktúra színvonalát, s Újpest jóval markánsabban proletár arculata, társadalmának gyengébb teherviselő képessége, a szegénység koncentráltabb jelenléte csak kirívóbbá tette a szociális gondoskodás lényegesen alacsonyabb színvonalát. A városi költségvetés egy lakosra jutó kiadási előirányzatai 1933/34-ben Budapesten 162,5 pengőt, Újpesten viszont csak 59 pengőt tettek ki - igaz, ez is kiemelkedően a legmagasabb volt a peremövezetben, ahol az átlag mindössze 19 pengő, de még az öt megyei városban is csak 38,9 pengő volt. Az inkább nyomorenyhítésnek nevezhető szociális gondoskodás fő formája a város részéről a népkonyhák és hajléktalan-szükségszállók fenntartása, a szegények részére időnként természetbeni élelmiszer- és tüzelősegély kiosztása volt. A peremre sodródás megelőzésére irányuló szociálpolitika még a harmincas évek végén is csak nyomokban voltjelen. Hiányzott a fővárosban már a húszas években kifejlesztett iskolaorvosi és iskolanővéri intézmény is. Bölcsőde sem volt a városban, a napközi otthonokban csupán 850 gyermeknek tudtak helyet biztosítani.

83 A hiányosságok némi pótlásához - különösen a családgondozás és a szociális közegészségügy terén - hozzájárult a még a világháború előtt ide telepített Főiskolai Szociális Telep munkája.

84 A húszas években - főleg az ú. n. Speyer-kölcsönnek köszönhetően

85 - megindult, és összességében 324 (nagyrészt egyszobás) lakást eredményező közületi lakásépítés

86 is abbamaradt a válság éveiben. A lakosság vezetékes vízellátottságának mutatói megközelítették ugyan a budapesti színvonalat, a magasabb vízdíjért azonban sokszor kellemetlen ízü, szagú és színű „Ister-víz" 82 Mozolovszky Sándor. Nagy-Budapest népességének foglalkozási megoszlása 1930-ban és az ingaszerü vándormozgalom. Bp., [1934.] (Statisztikai Közlemények 72/4.) 24-27. p. 83 66. sz dokumentum jelen kötetben. 84 38. sz. dokumentum jelen kötetben. 85 54. sz. dokumentum jelen kötetben. 86 61. sz dokumentum jelen kötetben. 54