Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

cet, hogy mérje fel a környék viszonyait a becsatolás kérdése szempontjából. „Bárczy oly tűzzel foglalkozott a témával, hogy a községeket télvíz idején kellett bejárnom" - emlékezett Harrer.

52 Vizsgálatának megállapítása szerint „nagy népességű (a 20.000 lélekszámot meghaladó) községek, ú. m. Újpest, de főleg Rákospalota, Kispest, Erzsébetfalva olyan intézményeket nélkülöznek, melyet jóval kisebb népességű községekben meg szoktunk találni... igénybe veszik a fővárosi kórházakat és iskolákat, amiről kórházi betegeink statisztikája és a reggeli tanuló-vonatok látogatottsága élénken tanúskodik; csak a fővároshoz tapadásuk mentesíti e községeket az említett intézmények terhétől, és hárítja át azt már ma is a fővárosra."

53 A városias jellegű, Budapesttel lényegében összeolvadt településekre nézve a „községi", azaz a teljes bekebelezést és a kerületi elöljárósági szervezetbe való beosztást tartotta célszerűnek. Nem meglepő módon, ezek sorában az éppen hogy várossá emelkedő Újpestet említette első helyen; mellette ide sorolta Rákospalotát, Kispestet, Erzsébetfalvát, Rákosszentmihályt, Albertfalvát, Budafokot. A többi helységre nézve a „törvényhatósági" bekebelezést ajánlotta, azaz hogy a községi önállóság megőrzésével, a vármegye helyett a fővárosi törvényhatóság alá rendeljék őket.

34 Újpest rendezett tanácsú várossá válásával szinte egyidőben vált tehát Nagy-Budapest terve, és ennek részeként Újpest becsatolása a budapesti várospolitika problémájává. Bárczy polgármesterként nemigen jutott tovább a kérdés felvetésénél. Sokirányú ellenérdekeltséggel, ellenállással kellett számolnia, miközben a budapesti városatyák nagy részének támogatására sem számíthatott. Többségük változatlanul idegenkedett attól, hogy e területek felzárkóztatásának terhét a kiadásait - és adósságállományát - az első világháború előtti években amúgy is megtöbbszöröző városi háztartás magára vállalja. Bárczy terve így közvetlenül nemigen zavarta Ugró köreit, aki a várossá válás kivívásával szerzett hatalmas tekintély birtokában, az első években úgyszólván szabad kezet kapott a képviselőtestülettől ahhoz, hogy fejlesztési terveit vérbeli modern városmenedzserként valósítsa meg. Ugró (Barczyval és a szombathelyi Éhen Gyulával együtt) a kiemelkedő polgármester-egyéniségeknek ahhoz a korra 52 Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete. I. kötet. Bp., 1968. 113. p. 53 Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról Bp., 1908. 14. p. 54 Uo., 19-21. p. 45