Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

gyón szerzése, elidegenítése és 6 éven túli bérbeadása, kölcsönök felvétele, közmüvek létesítése, állások, hivatalok létesítése vagy megszüntetése. Amennyiben a város nem vette tudomásul a vármegye álláspontját, a belügyminisztérium volt a döntőbíró. Sokat számított azonban, hogy míg a község csak a főszolgabírón keresztül, addig a város közvetlenül terjeszthette ügyeit a vármegye elé. Sőt, a község legfontosabb tisztviselőit: a bírót és a jegyzőt csak a főszolgabíró jelöltjei közül lehetett választani. A rendezett tanácsú város vezető posztjaira viszont egy testület állított jelölteket, amelynek elnöke az alispán volt, és két tagját a képviselők közül ő nevezte ki, míg további két tagot a képviselőtestület választott. Továbbra is biztosítva volt tehát a vármegye döntő befolyása, de nagyobb súlyt kaptak a helyi társadalom vezető tényezői. A várossá alakulás lehetővé tette, hogy a képviselőtestületnek 200 tagja legyen az addigi 40 helyett (a tagok felét változatlanul automatikusan a legtöbb állami egyenesadót fizetők alkották). Néhány évvel az átalakulás után, 1912-ben pedig törvény született a városok fejlesztéséről, amely immár rendszeres állami támogatást biztosított, és valamelyest szélesebb mozgásteret engedett a gazdálkodás, vagyonkezelés terén is. Újpest tarthatatlan helyzetének rendezése a századelőn már nem csak a helyi közvéleményt, hanem a kormányszerveket is foglalkoztatta, melyek elsősorban az elavult fővárosi igazgatás reformja kapcsán fontolgatták az arra „megérett" peremközségek Budapesthez csatolását. Széli Kálmán kormányának 1902 áprilisában megszellőztetett tervezete a fővárosi törvény módosításáról kilátásba helyezte Újpest becsatolását (Kispesttel, Rákospalotával és Erzsébetfalvával együtt).

44 Az újpesti helyi társadalomnak az 1870-1880-as években hallatlanul megélénkülő szerveződése ugyanakkor már megfelelő feltételeket teremtett olyan új típusú vezető személyiség kiemelkedéséhez, akinek tekintélye nem vagyonán, hanem azon a szervező és kommunikációs készségén alapult, amit a polgári kultúra, szabadidőtöltés és politizálás kereteként szolgáló egyletekben, körökben mutatott fel. Ugró Gyula (1865-1949) huszonéves fiatalemberként egyik vezéregyénisége volt szinte minden jelentősebb társadalmi megmozdulásnak. Irodalmi és zenei ambíciókat is táplált, a nagy jövőjű Közművelődési Kör alapításában éppúgy vezető szerepet játszott, mint az UTE megszervezésében. A Honvédelmi Minisztérium számvevőségén szolgált, de idővel felismerte, hogy Újpestnek szüksége van olyan 44 Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914. Bp., 1996. 62. p. 41