Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

közigazgatási vezetőre, aki ezt teljes értékű életpályának tekinti, vállalkozói képességeit és politikai ambícióit a település szolgálatába állítja. A kibontakozó helyi sajtót is kihasználva, mind határozottabb véleményt nyilvánított községpolitikai kérdésekben. A századvégen már széles körben őt tekintették olyan személynek, aki képes kirántani a kátyúból Újpest szekerét. Újpesten, a Károlyi-uradalom mellett, a '67-es kormányzat iparpártoló politikájának áldásait élvező, a társadalmi-politikai stabilitásban leginkább érdekelt nagyüzemek és tulajdonosaik jelentették a legnagyobb hatalmat. A választók tömegét azonban a helyzetét romlónak, státuszát fenyegetettnek érző, ellenzékiségre állandóan hajlamos kisiparos-kiskereskedő polgárság adta. Népszerűségre itt csak harcias '48-as, függetlenségi párti kiállással lehetett szert tenni. Az országos kérdésekben Ugró is határozottan ezt az álláspontot képviselte. Az 1903. évi bíróválasztáson már szinte biztos befutónak tűnt, olyannyira, hogy ennek tudatában nyugdíjaztatta magát a Honvédelmi Minisztériumból. A főszolgabíró azonban - arra hivatkozva, hogy nyugdíjaztatása nem nyert végleges elintézést a jelölés időpontjáig - megtagadta a jelölését, lehetővé téve akonnánypárti Lindt János újjáválasztását. Ugró így két szék között a pad alá esett, saját sorsán keresztül érzékelhette a község fölött érvényesülő főszolgabírói túlhatalom következményeit. Hamarosan az országos politika fordulata lendítette ki a holtpontról Újpest sorsát. Az 1905 januári parlamenti választásokon az évtizedek óta '67-es alapon kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, a győztes pártszövetséget azonban Ferenc József nem volt hajlandó - a Monarchia dualista szerkezetének alapelemeit is feszegető közjogi programja miatt - kormányra engedni. Parlamenten kívüli kormányt nevezett ki, amellyel szemben kibontakozott az törvényhatóságok „nemzeti ellenállása", aminek során megtagadták, hogy a kormány rendelkezésére bocsássák az országgyűlés által meg nem szavazott adókat és újoncokat. A küzdelem drámai hangulatokban nem szűkölködő év után zárult le: az uralkodó 1906 áprilisában kinevezte a „nemzeti koalíció" kormányát, miután az feladta a birodalmi „közös ügyeket" érintő legfőbb követeléseit. Az ország azonban egyelőre diadalként élte meg a fordulatot, amelyre az április végén - május elej én tartott választások, a koalíció elsöprő győzelme tette fel a koronát. Ebben a hangulatban távozott Újpest régi, önmagát lejáratott vezetése, és Ugró a nagy reformkabinetnek ígérkező új kormány híveként foglalhatta 45 Ugró Gyula: Nyugdíj-golgota. Újpest, é. n. 21-22. p.; Újpest története. Szerk.: Bokor László. Bp., 1969. 111. 42